Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
Újjászületik a magyar könyvkiadás
Attilát nem sorolja nagy forradalmi költőink közé. Ezt írta: „A magyar nép joggal lehet rá büszke, hogy nincs költője, aki így vagy amúgy ne a társadalmi haladást, a nemzeti megújhodást szolgálta volna. De a szó igazi értelmében forradalmi költője a magyar népnek csak kettő van: Petőfi Sándor és Ady Endre.” Révai csak 1956—1958 között, amikor már igen súlyos beteg volt, kezdett el komolyan foglalkozni egy újabb József Attila-értékelésen. Meglepő, hogy csupán „annyi sok igaztalan támadás után”, kétségekben gyötrődve írt levelet Illés Bélának, és kérte őt, hogy adjon tájékoztatást arról, hogy hogyan és miért, ki idézte elő azt, hogy József Attilát nem hívták meg a Szovjet írók Szövetségének kongresszusára. Itt emlékszem vissza Szent-Györgyi Albertra, a tudós professzorra, aki tavasszal, amikor felépült, ki-ki járkált, mert előzőleg súlyosan megfázott, beteg volt. Egyszer Zilahy kéretett, hogy jöjjek át a szobájába, mert itt van nála Szent-Györgyi Albert, és szeretne velem megismerkedni. Nem akar a szobámban zavarni, tudja hogy tele vagyok mindenféle értekezlettel stb., jöjjek majd át. Itt került beszélgetésre sor Szent-Györgyivel, aki azt akarta megtudni tőlem, vajon én abban a bizonyos ügyemben a vezérkari bíróságnál nem tudtam-e meg azt, hogy őt hol vezették félre. Itt Magyarországon, a vezérkari főnökség egyes beosztottjai, vagy pedig az isztambuli útján, ahova őt beajánlották: vajon akik ott várták, azok nem voltak-e német náci ügynökök? Meglepődtem, hogy éntőlem akarja mindezt megtudni, de azért mondtam neki, hogy várjon egy kicsit, ez nem egy egyszerű dolog, úgy tudom, Pálóczi-Horváth készül haza, ha megjön, majd ővele kell ezt tisztázni. О bizonyára konkrét választ tud erre adni. A beszélgetés folyamán Zilahy nagyon kérte Szent-Györgyit, hogy írjon a Szabadságba, de ő úgy gondolta, hogy majd csak a moszkvai útjáról fog beszámolni. Vagy pedig 27