Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)

Barátaim - portrék

Beszélgetésünk során állandóan ismételgette, hogy Attila verseinek óriási sikere, a sajtó nagy ünneplése milyen mély hatást tett rá — gondolatvilágára. Azóta szüntelenül a gyer­mekkori emlékei kísérik még álmaiban is. Örömmel hallgat­tam Jolán megnyilatkozásait. Lelkesen biztattam, hogy fog­jon az íráshoz, mielőbbi szerződést ajánlottam és előleget, hogy még több kedve legyen, már-már dátumokat is adtam neki. Engem főként József Attila gyermekkora érdekelt. Azt szerettem volna, hogy Jolán hitelesen, frissen, az események hatása alatt írja meg a valóságot. Legendák keringtek min­den oldalról, de József Attila gyermekkorának, fejlődési fokainak a koronatanúja mégiscsak Jolán volt. Jóllehet, gyakran akadt vita a testvérek között, és előfordultak csete­paték is, de Attila sokáig elfogadta Jolán kompetenciáját, és a verseit mindig neki mutatta meg elsőnek. Örült, ha Jolán dicsérte. Jolán nem sokkal a könyvnap után már jelentkezett is egy rövid írással, amelyben a Gát utcai életből jeleneteket idézett. Ebben az apa eltűnésével is foglalkozott. Emlékszem a na­gyon megkapó sorokra, amiben édesapjáról írt, amikor el­mentek egy külvárosi munkáskocsmába, és ott produkálta magát. Megmutattam a barátaimnak is ezt a kis írást. Bálint mindjárt azt ajánlotta, hogy el kellene küldeni valamelyik irodalmi folyóiratnak — biztosan lehoznák. így valamikép­pen az olvasók tudomásul vennék, hogy készül itt valami nagyon érdekes irodalmi mű, József Jolántól. Ez volt az első publikált írása Jolánnak, amit 1939-ben küldtünk el a Ko­runkba Kolozsvárra, ott jelent meg. Egy kis visszhangja támadt idehaza is, mert a Korunkat itthon is olvasták. A Ko­runk közlése utánjolán nagyon sok „áradozó” levelet kapott. Sőt a Korunk következő számaiban megjelent egy riportsze­rű drámai hangvételű írás, amelyben egy kitűnő, fiatal, lelkes író, Mcliusz József hosszú cikkben számolt be arról, ИЗ

Next