Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
Barátaim - portrék
úgy mondjam — fanyalogva szóltak József Attiláról. Láttuk és tapasztaltuk, hogy az a moszkvai emigrációs felfogás, miszerint József Attila fasiszta oldalon keresi a kibontakozását és a boldogulását, balos körökben erősen hatott. Ugyanakkor Jolánnak — mint közkedvelt publicistának — egyremásra jelentek meg érdekes riportjai, cikkei a vezető napilapokban és folyóiratokban. Jolán igyekezett jó kapcsolatot tartani Szántó Judittal, József Attila hajdani élettársával. Mindent megbeszéltek Judittal, mert ő sokkal jobban feltalálta magát a felszabadulás után, mivel erős szálak fűzték a párthoz. Beszélgetéseik folyamán Judit próbálta Jolánt bizonyos irányba orientálni, ami nem ment éppen a legkönnyebben. Állandóan létezett köztük egy kis feszültség, de abban az időben Judit fölényben érezte magát, mert Jolán politikai tudása és összeköttetései igen gyenge lábon állottak, bár kapott ajánlatokat. Például 1947-ben indult a Kommunista Párt harcos hetilapja, a Tovább, amelynek főszerkesztői Pálóczi-Horváth György és Losonczi Géza voltak. Pálóczi felajánlotta Jolánnak, hogy legyen a folyóirat belső munkatársa és állandó cikkírója. Jolán akkor, 1947 körül már fáradtnak tűnt, talán a betegsége első jelei mutatkoztak nála, így nem fogadta el ezt az állást. Ezúttal tapasztaltam először nála, hogy az önbizalma mennyire megingott. Sokat változott a helyzet, amikor 1948-ban az első Kossuth-díjat ünnepélyes keretek között átadták, és a József Attilának odaítélt díj átvételére Jolánt hívta meg az Elnöki Tanács. Ez nagy lehetőséget adott Jolánnak a reprezentálásra, és felbuzdulva újabb aktivitásba kezdett. A nagy kitüntetés a vele szemben álló sajtóköröket is megszelídítette, és közelebb került hozzájuk. Jolánnal ekkoriban már ritkábban találkoztunk. Haraszti Sándor, az államosított Athenaeum Kiadó akkori igazgatója hívott fel telefonon, és beszélt Jolánról. Bőbeszédűen, na-118