Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)

Barátaim - portrék

úgy mondjam — fanyalogva szóltak József Attiláról. Láttuk és tapasztaltuk, hogy az a moszkvai emigrációs felfogás, miszerint József Attila fasiszta oldalon keresi a kibontakozá­sát és a boldogulását, balos körökben erősen hatott. Ugyan­akkor Jolánnak — mint közkedvelt publicistának — egyre­­másra jelentek meg érdekes riportjai, cikkei a vezető napila­pokban és folyóiratokban. Jolán igyekezett jó kapcsolatot tartani Szántó Judittal, József Attila hajdani élettársával. Mindent megbeszéltek Ju­dittal, mert ő sokkal jobban feltalálta magát a felszabadulás után, mivel erős szálak fűzték a párthoz. Beszélgetéseik folyamán Judit próbálta Jolánt bizonyos irányba orientálni, ami nem ment éppen a legkönnyebben. Állandóan létezett köztük egy kis feszültség, de abban az időben Judit fölény­ben érezte magát, mert Jolán politikai tudása és összekötteté­sei igen gyenge lábon állottak, bár kapott ajánlatokat. Példá­ul 1947-ben indult a Kommunista Párt harcos hetilapja, a Tovább, amelynek főszerkesztői Pálóczi-Horváth György és Losonczi Géza voltak. Pálóczi felajánlotta Jolánnak, hogy legyen a folyóirat belső munkatársa és állandó cikkírója. Jolán akkor, 1947 körül már fáradtnak tűnt, talán a betegsé­ge első jelei mutatkoztak nála, így nem fogadta el ezt az állást. Ezúttal tapasztaltam először nála, hogy az önbizalma mennyire megingott. Sokat változott a helyzet, amikor 1948-ban az első Kos­­suth-díjat ünnepélyes keretek között átadták, és a József Attilának odaítélt díj átvételére Jolánt hívta meg az Elnöki Tanács. Ez nagy lehetőséget adott Jolánnak a reprezentálásra, és felbuzdulva újabb aktivitásba kezdett. A nagy kitüntetés a vele szemben álló sajtóköröket is megszelídítette, és köze­lebb került hozzájuk. Jolánnal ekkoriban már ritkábban találkoztunk. Haraszti Sándor, az államosított Athenaeum Kiadó akkori igazgatója hívott fel telefonon, és beszélt Jolánról. Bőbeszédűen, na-118

Next