Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
Barátaim - portrék
tűnt, hogy a József Attila-„dosszié” még nyitva van Révai elvtárs asztalán, s a dolog nem teljesen megoldott, József Attilát nem lehet teljesen vállalni. A moszkvai írók köre még létezett, egyes tagjai Budapesten éltek, hatottak, és Attilát soha nem szerették. Mindezek azt eredményezték, hogy Jolán is, s egyébként föltehetően Judit is érezte: Attila körül nincs minden teljesen rendben. Ebben a közegben úgy tűnt, ha Jolán írna egy olyan könyvet — és Jolánban nyilván voltak írói ambíciók, ő akart még könyvet vagy könyveket írni —, amelyben Attilát egy finom billentéssel helyreigazítja — kultúrpolitikailag a párt szempontjának megfelelően teszi helyre —, akkor az Attila helyét pozitívan befolyásolja. Úgy érzem, ilyen alapon születhetett meg az az ötlet, hogy Attila ifjúságáról, a ferencvárosi évekről egy regényes jellegű feldolgozást írjon, olyan motívumokat felhasználva, amelyek párttörténeti szempontból hitelesnek tűnnek. Ez a tendencia kiolvasható a könyvből. Jolán mindent elkövetett, hogy az egyes epizódok úgy sorakozzanak, hogy mindegyiknek olyan eszmei kicsengése legyen, ami osztályharcos, ami leleplező a kapitalizmusra vonatkozóan. Attilát úgy idealizálta, mint Verne Gyula ifjúsági regényében a tizenöt éves kapitány figuráját. Ezt Jolán vállalta, már csak azért is, mert ebben az időben a szocialista romantika címszó alatt ez eléggé kötelező elvként uralkodott. Azt az epizódot, aminek egyébként valóban van történelmi hitele, Rákosi Mátyás és József Attila találkozását és ismeretségét Jolán erősen földuzzasztotta, kiszínezte, és a könyv egyik fő epizódjának szánta. Úgy érezte, a könyv azáltal lesz különösen érdekes, ha kiderül belőle, hogy maga Rákosi Mátyás, „a nagy vezér és népünk tanítója”, József Attila barátja volt. Akkor ez majd Attilát, Attila figuráját, Attila költészetét rendkívüli módon megemeli ebben a politikai helyzetben. Nyilván úgy érezte, hogy ez Attila érdekében igen nagy lehetőség. Haraszti Sándor, az Athenaeum igazgatója, a könyv ki-125