Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
Barátaim - portrék
dott ő semmi rosszat, de lehetett érezni valami furcsa feszültséget. Különösen olyankor derült ez ki, amikor előbuggyant egy-egy fél mondat vagy egy-egy megjegyzésjolán háború előtti korszakára, mégpedig arra az időszakra, mikor Makkai Ödön felesége volt, amikor a Lovag utcában laktak, Attila is és Etus is. Az egész Makkai—József Jolán-háztartás polgári jellegű volt mind az ott folyó események, mind az életstílus miatt. Judit ezeket a jelenségeket mindig valamiféle erkölcsi és morális bűnözésként könyvelte el, merthogy ezek mind olyan polgári dolgok voltak. Érdekes módon azt soha nem vette tudomásul, hogy Makkai Ödönnek voltak baloldali kapcsolatai, többek között Rákosi Mátyással, meg másokkal is. József Attila életében problematikus rész az, hogy a Lovag utcában lakó, háromszobás polgári lakásos fiatal „burzsuj” ügyvéd pártfogolta a József családot, és a fiú internátusba kerülése, fiatal kamaszkori dolgainak az intézése egy ilyen ember kezébe került. Tudvalevő, hogy Makkai Ödön lett József Attila gyámja. Úgy tűnik, hogy ez irritálta, megzavarta azt a képletet, hogy egy ferencvárosi zseni költő a saját erejéből üstökösként kirobban. Ehelyett csak úgy tudott kirobbanni, hogy egy polgári személy támogatta: lakatta, etette, intézte a dolgait, küldte Párizsba a pénzeket stb. stb. Ez Juditot nyilván zavarta. Ő igen kedvelt bizonyos negatívumokat kipécézni ebből a korszakból. A negatívumokon az olyan megjegyzéseket értem, hogy „igen, de kint aludt az Attila a kisszobában”, míg Makkai Ödön és a felesége a nagyszobában aludt; igen, de Párizsba csak „kevés pénzt” küldtek Attilának. Judit irataiból az derül ki, hogy Jolánnal szemben nagyon komoly ellenszenvet táplált lelke mélyén. Csak úgy tudom magyarázni a konfliktust, hogy ő a saját tulajdonának akarta tartani Attilát, és zavarta, hogy jelen van egy másik nő is, mégpedig a nővér. A saját tulajdonának tartott Attila, a 128