Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
Barátaim - portrék
Juditnak nem ment olyan jól, ezért benne feltehetően nagyfokú irigység uralkodott el. Jolán mindenkinek adott pénzt. Lehet, hogy benne egy másik komplexus élt tudat alatt, hogy 6 József Attila jogutóda, és ebből adnia kell Juditnak is, aki jött-ment mint József Attila özvegye. Még Jolán is elfogadta, hogyjudit az „özvegy”, tehát adott. Nem tudom, hogyan zajlottak le ezek a pénzkérdések. Judit ezért soha egy rossz szót sem szólt a Jolánra, és nem is akart vele sohasem összeveszni, sem a háta mögött úgy beszélni, amit visszamondanak. Magában tartotta Jolán elleni érzéseit. Nyilvánvaló, hogy bizonyos fokú irigység is közrejátszott, hogy Jolán az örökös, nem pedig ő. Ezért életében, míg Jolán adott neki, nem is rágalmazta. Néha Juditról az volt az érzésem, hogy idegileg nincs rendben teljesen. Ehhez többek között hozzájárulhatott az is, hogy bizonyos időtől kezdve ő is eléggé félt. Átélhette azokat a félelmeket, amiket sokan a Rajk-per idején. Ugyanakkor nagyon aggódott, hogy Éva lánya csak olyan későn jöhetett haza. Feltehetőleg Juditnak is megvolt a magánélete, mindenféle problémákkal és félelmekkel, ráadásul kifelé vállalnia kellett ezt a bizonyos „nemzet özvegye” szerepet és — ugyanakkor — a József Attilával kapcsolatos rágalmakat, amelyek Moszkvában terjedtek. Erről a témáról ők soha nem beszéltek. A Moszkvából hazaérkezett írók kezdetben eléggé zárkózottak voltak. Nem nagyon folytak bele a napi irodalmi életbe. Ezeket a dolgokat nem vitatták meg nyilvánosan. Arról, hogy Attilát a pártból kizárták vagy nem zárták ki, nem illett abban az időben beszélni. Ezt amolyan tabunak tekintették, bár Lukács György és Horváth Márton 1945 decemberében a pártközpontban tartott József Attila-emlékesten kijelentették, hogy József Attila kommunista költő. Ezzel leállították az akkoriban terjesztett különféle híreket. Jolán a felszabadulás után igen nagy energiával és ambí-130