Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
Barátaim - portrék
süketségük miatt. Ma minden politikai párt és szemlélet hitvallói közül akadnak, akik magukénak vallják. Majdnem megható ez a nagy igyekezet a halott szellemi javainak birtoklásáért, de kérdés, ha József Attila láthatná még ezt a hirtelen színváltozást, nem takarná-e el szemeit s búsongana-e azoknak a kétes szeretete miatt, akikhez egész életében semmi köze nem volt. Micsoda keserves dicséret az, amit elmúlásunk vált ki az emberekből! De ahogyan az árva gonosztevőnek, ugyanúgy a vérbeli költőnek is akadnak őszinte barátai és igazi rokonai. A milliók közül egy-kettő, de már ez is nagyon sok, hiszen a költő éppen megkülönböztetett képességeivel fölülhelyezi magát a hétköznapok világán, s magától értetődően csak nagyon kevesen lehetnek azok, akik különvalóságában felfedezik az emberi közösség lényegének magját, sorsszerű életküzdelmeit szimbolikus jelentőségűnek látják és áldozatot hoznak érte, nemcsak azért, hogy segítségére legyenek az esendőnek, hanem hogy nemes önzéssel a maguk gyönyörűségére cselekedjenek. Mindazok közül, akik eddig József Attiláról szóltak vagy írtak, elsősorban nővéréé, József Joláné a legőszintébben megtárulkozó s a sorsközösséget legmélyebbről és legőszintébben hangoztató emberi szó. Ahogyan József Jolán könyvéből kitűnik, nemcsak vérbeli testvére, hanem szerető barátja és áldozatkész gyámolítója is volt öccsének. Nagyon jól megírt könyve korrajz, kemény kontúrok közé zárt emberi portré, és olyan dokumentuma kultúrpolitikánknak, amely párját ritkító. Nem magyarázza József Attila életét, hanem bemutatja. A négy és félszáz oldalas kötet érdekesebb olvasmány minden kalandregénynél és megdöbbentőbb minden szívfacsaró érzelgősségnél. József Attila a nyomorúság mélységes sötétjéből indult el, végiszenvedte mindazt, amit a városi és falusi proletárgyerekek a maguk hatalmas tömegeiben évezredek óta végigszenvednek, s mégis, mikor saját elszántából kioltja életét, szinte már szentnek tűnik előttünk, akit nem a sors ajándékozó kegyei, hanem a nélkülözések és szenvedések magasztositottakföl. A magyar irodalom kiválóságai közül nem ismerek még egyet, aki 136