Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)

Barátaim - portrék

életrajza ilyen mű. Nem regény, de izgalmasabb minden regény­nél. Az olvasó szinte meghökken attól a hallatlanul szuggesztív és kifejező íráskészségtől, amellyel az író megrajzolja József Attila életsorsát, a józsefvárosi proletárháztól a szárszói vasútál­lomásig: mintha a költő verseit olvasná az ember prózában. Itt nem arról van szó, hogy a testvér elmondja a testvérről való emlékeit. Nem dokumentumokat ad ez a könyv, hanem nagyszerű összefüggő egészet egy nagy magyar szellem sorsáról: benne van egész magyar világunk sorsszerűnek látszó tusakodása, éppen úgy, ahogyan József Attila élete és munkássága is sokkal több egy magános költő tragikusan nagyszerű kiteljesedésénél. Intimitás, benső személyi ügy kevés van a könyvben — leg­alábbis így érzi az ember, mert itt minden, a legkisebb ügy is túlnő az egyéni, személyes izgalom légkörén: egyetemes emberi meg­nyilatkozássá lesz, aminthogy a legnagyobb szellemek élete való­ban közügy is. Éppen az a csodálatos József Jolán könyvében, hogy ezt minden sorában érzékeltetni tudja. Sehol nem sekélyese­­dik el, sehol nem ragad meg a személyes dolgok kicsinyes firtatásá­nál: olyan kísérteties biztonsággal mozog fönt, a legmagasabb szellemi igény régióiban, ami csak igazi író sajátja. Mondom, nem regény a könyv, mert nincsenek benne regényes elemek s mégis az, mert nemcsak élő emberek mozognak előttünk, de rajtuk keresztül egy egész világ él, mozog, lélegzik. Az első rész, a ferencvárosi proletárélet leírása olyan szép, olyan plaszti­kus, hogy akkor is egyedülálló értéke lenne irodalmunknak, ha történetesen nem József Attiláról szólna. De a többi részek is mind ilyenek. Az, ahogyan megelevenedik előttünk József Attilának sógorához való viszonya, különböző életformában élő, más-más társadalmi rétegből jött emberek érintkezésének, súrlódásának, ütközésének egészen nagyszerű írói ábrázolása. Látszik, hogy József Jolán életének Attila volt a legnagyobb emberi élménye. Másképpen nem tudhatta volna így megírni ezt a könyvet: ilyen forró élményszerűséggel és mégis tárgyilagos társadalmi elmélyüléssel. Többet adott benne egyszerű írói élet­ig

Next