Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
Barátaim - portrék
Révai fönt volt Pesten, a Kommunista Párt egyik legfontosabb pozíciójában, hogy lehet tehát kihozni a könyvet? Kassák nem tudta elképzelni, hogy Révai nélkül adjuk ki. Nem járult hozzá a megcsonkításához. Beszéltem erről Lukács Györggyel is. Az volt az igyekezetem, hogy kellő tapintattal és politikusán hozzam ki Kassák könyvét, és az akkori sajtókörök érdeklődését kellőképpen felkeltsem. Lukács véleménye pozitív volt, akárcsak József Attila ügyében, ki is állt József Attila mellett. Kassákkal nem foglalkozott különösebben, de első időben Kassákot is nagyon pozitívan fogadta. Mikor Révaival a Szikránál megismertük egymást, elég baljóslatú volt az én ott-tartózkodásom. Kassák könyvének megjelentetése, amiben Révait gúnyolja, teljes katasztrófát hozott volna ránk, és erről aztán barátaim lebeszéltek. Nem kellett sokat győzködniük, mert a körülmények is olyanok voltak; papírhiány és egyéb okok miatt húzódott a második kötetnek a megjelentetése. Kassák makacsul ragaszkodott a szöveg teljességéhez, de a végén belátta, hogy rendkívül vakmerő vállalkozás lenne. Még emlékezetemben élnek szavai, amikor azt mondta: „Uram, azért mégse menjünk fejjel a falnak! Várjuk ki a politikai fejleményeket!” Az események közismertek. Révai csillaga egyre emelkedett. Hamarosan a magyar kulturális élet félelmetes diktátora lett, és rémuralma alatt nemcsak a szerzőket hallgattatta el, hanem a könyvkiadókat is lesöpörte a színtérről.