Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései 1945-1963 (Budapest, 1989)
A Corvina Kiadó
gokkal, ő egyáltalán csak a tökélyre tört, és nem engedett egy tapodtat sem; ha még egy jobb ötlet jutott később eszébe, könyörtelenül javított. A kötet maga gyönyörű, most is érdemes kézbe venni, szép dokumentuma annak a munkának, amit a Corvina szerzői és a legkiválóbb munkatársai nyújtottak, közreadva a sok évszázados magyar Horatius-kultusz legújabb művét. Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy hamarosan országos híre támadt a Corvinának, és fordítók, szerkesztők örömmel jelentkeztek munkára hozzánk, vállalva a megszabott szigorú feltételeket is. Hosszú pályafutásomra visszatekintve most látom csak, hogy az a raj, amelyik a Corvinánál indult, az a kis magva a vállalatnak milyen rövid idő alatt milyen nagy feladatokat oldott meg, új színekkel gazdagította a magyar könyvkiadást, és megbecsülést szerzett világszerte. A Corvina Kiadó indulásának idején még többé-kevésbé diszkriminációs intézkedések nezezítették munkánkat. Ugyanakkor sok barátot szereztünk irodalmi körökben. Hogy egyetlen példát említsek, nálunk járt egy fiatal amerikai történésznő, Ruth Suter, akit nagyon érdekelt Magyarország. Valamelyik munkatársunk ismeretségbe keveredett vele és megkérdezte, hogy nem akar-e nekünk lektori munkát végezni. Örömmel válalta, és végül több mint egy fél évig dolgozott nálunk. Azután visszajött, ha jól emlékszem két alkalommal, egy-egy évre. József Attila költészetét anynyira megszerette, hogy bizonyos fokig megtanult magyarul. Néhány tucat József Attila-verset lefordított oly módon, hogy részben a kiadói munkatársak közül néhányan, részben külső barátai leültek vele, és sorról sorra, szóról szóra elmondták neki, hogy melyik szó mit jelent. Felolvasták magyarul, hogy milyen a ritmusa, hogyan hangzik ez, és ő hosszú, verejtékes, nagyon alapos munkával ezeket a fordításokat elvégezte. Néhány közülük a New Hungarian Quar-239