Dénes Zsófia: Úgy, ahogy volt (Budapest, 1974)

Kelemen Lajos

KELEMEN LAJOS Ady nyomát kutattam szülőföldjén és Erdélyben, hogy második emlékkönyvemet írjam róla. A negyvenes évek elején hónapokig a Szilágyságban éltem, Érszentkirályon, Érmindszent mellett - majd keresztül-kasul beutaztam Észak-Erdélyt, hogy Ady ottjártának dokumentumait gyűjt­sem. Az élőkkel beszélnem kellett, akik még ismerték őt, és a kihalt Boncza-családot. így ismertem meg Kós Károlyt is. De Kelemen Lajos nem tartozott az Ady-tanúk közé. Őt magamnak kerestem fel 1941 nyarán, mint emberi és erdélyi ritkaságot. Bizony jól tettem, mert találkozásunkra gyakrabban kell gondolnom, mint ahogy azt hihettem volna. Nyílegyenes ember. Mint egy Giacometti-szobor, olyan magas, hústalan, minden puhaságtól lefosztott. Éppen csak nem rajzolódik el arca keserű és embertagadó fintorrá, mint Giacometti alakjainál, mert öregúr-vonásai kiegyensúlyozot­tak, és emberséget sugároznak. Az igaz, nem mindig magas hőfokon. Kelemen Lajos a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgató­őre volt sok-sok éven át. A könyvtár kapuja előtt, kis téren áll a Kolozsvári testvérek prágai Sárkányölő Szent György szobrának bronzba öntött mása. (Akkor legalábbis ott állt, azóta nem jártam arra.) Forró nyár végi délelőttön léptem csupa fény és levegő dolgozószobájába. Kelemen Lajos kéziratköteg fölé hajolt, amikor kopog­188

Next