Diószegi András: Gábor Andor - Irodalomtörténeti Kiskönyvtár. Magyar Írók 2. (Budapest, 1966)
A moszkvai évek
Az Új Hang 1941 júniusában jelenteti meg utolsó számát. Kitör a háború, s Gábor - mint a többi magyar író is - a szovjet írókkal együtt vesz részt a német betolakodók elleni küzdelemben. Háborús költészet A magyar emigráció írói, mire a háború kitört, nagyon megfogyatkoztak - nem élt már közülük Zalka Máté, Karikás Frigyes, Barta Sándor. Az élők azonban valamennyien részt vettek a háborús erőfeszítésekben. A fiatalabbak, mint Illés Béla, vagy a később hősi halált halt Kemény Alfréd, az Űj Hang jótollú kritikusa, fegyverrel a kezükben. A többiek pedig, mint Gábor Andor, Révai József, Lukács György, Balázs Béla, Gergely Sándor: tollal és az élőszó .fegyverével. Moszkva veszélyeztetettsége idején a sajtóközpont Taskentben dolgozott, Gábor is ott tartózkodott; De hamarosan visszatért Moszkvába, s itt mint a nemzetközi rádió (INO-Rádió), majd a Kossuth Rádió munkatársa cikkek, versek és novellák sokaságát írja, s olvassa fel legtöbbször személyesen. Néhány kötete is megjelenik; így Magyarok címmel novellái (1942). Híressé vált egy pesti munkásasszonyt megszólaltató rádió-tárca sorozata, a Rehákné lelkem (1942-43), majd háborús költeményei, Hangommal meg kell védenem hazámat címmel (1943). A háború utolsó szakaszában írásai már az Igaz Szóban is megjelennek, s röplapok for150