Diószegi Vilmos: Samanizmus - Élet és Tudomány Kiskönyvtár (Budapest, 1962)
IX. A samanizmus történelme
egytől egyig — óroj! — végigjárom — óroj! meg nem állok — óroj! -— hét tengerig — óroj! énekmondó — óroj! — leszek, híres — óroj! zeget-zugot — óroj! — végigjárván — óroj! révülgetek — óroj! — rejtezgetek — óroj!... Ezeknek a sámánénekeknek a nyelve nagyon ismerős. Ismerős a magyar mondókákból, népi varázsigékből és népdalokból, ismerős a Kalevalából, a finnek nagy népi eposzából, amelyben lépten-nyomon ráismerünk ezekre a sámánénekekre. S nem utolsósorban meg kell említenünk, hogy sámánénekek igen erősen hatottak József Attila költészetére is; nem egy költeményében visszhangoznak a valamikori sámánok szavai. Ennek az ősi kapcsolatnak a felfedezése megrendítő érzés ott a helyszínen, mondhatni, a mi őshazánkban. Nemcsak az obi-ugorok hasonló szavaira gondolunk. A „farkas”-t például a karagaszok is ugyanígy mondják: kudurugtig! Mert a kudurug farkat jelent, a -tig képző pedig pontosan megfelel a mienknek: valamivel ellátott, valamilyenes. Az emberi kultúra megszakítatlan folyama ez. A mi kultúránk folyamának nem egy forrása van: ha be akarjuk járni ezeket a forrásokat, el kell mennünk az ősi sumér városok romjaihoz, Athénbe, Rómába vagy a végtelen szláv síkságokra. S el kell mennünk Szibériába is. Igen, el kellett mennünk és fel kellett jegyeznünk ezeket az ősi rokon-énekeket, mert már nem sokáig él az emlékük. Szibéria sok évezredes éjszakáját is beragyogja most már a természet és a társadalmi rabság nyűgeitől egyaránt felszabadult ember napja: a világosság és az értelem. 105