Diószegi Vilmos (szerk.): Az ősi magyar hitvilág - A magyar néprajz klasszikusai (Budapest, 1971)
AZ ŐSI MAGYAR HITVILÁG „Mit lehet a régi bel- és külföldi krónikákból s egyéb emlékekből, valamint a hagyományokból, némely fennmaradt babonás erkölcsökből, s végre a nyelvben található nyomokból a pogány magyarok vallási hitéről és szertartásairól bizonyosat vagy hihetőt kivonni? A legfőbb lény neve Isten, mely régi népek mitológiáival mutat érintkezéseket, mi annak eredete, jelentése? Honnan származhatott maiglan a néphitben fennlevő »magyarok istene« kitétel? Voltak-e elődeinknek több isteneik vagy felsőbb lényeik, név szerint mikori s mely eredetű és jelentésű fogalmak az Úr, Őr, Ármány, Manó, Óriás, Boszorkány, Fene, Garabonciás, Lidérc stb., s mily viszonyban gondoltattak ezek a legfőbb lénynyel? ... Mi vala hitök a világ eredetéről és leendő végéről, a lélekről, különösen a lélek szabadságáról s a halálon túli állapotjáról? . .. Kik voltak a táltosok, bűbájosok; képeztek-e kasztot, s ha igen, mily hatalommal? Mit tudhatni az esküvés, áldomás, házasság, lakomák, harcok és temetkezés körüli vallásos szokásokról? . . ” Az izgalmas kérdésekre Cornides Dániel, Horváth János, Kállay Ferenc, Ipolyi Arnold, Csengery Antal, Kálmány Lajos, Kandra Kabos írásai felelnek.