Dobossy László (szerk.): Mai francia költők (Budapest, 1958)
Jean Rousselot
JEAN ROUSSELOT (Született 1913-ban) A Nincs száműzetés című kötetét e szavakkal dedikálta egy magyar barátjának : „Nincs száműzetés a költő részére, ha nem felejti el, hogy ember.” Rousselot az emberség költője : hite az emberben úgyszólván természetessé teszi a költeményeiben minduntalan és visszatérőn felcsendülő remény-motívumot. Költői művei a francia költészet középvonalában állnak : oda sorolja őket mondanivalójuk is, melynek szinte állandó eleme az egyensúly aggályos keresése, a humánum és a haladás, az igazság és a népérdek, a gondolat és a tett kiegyenlítése. — A költészetet természetes létezési formának tekinti. A költemény — szerinte — a költő hatalmának öntudatra ébredése. Közvetítőnek tartja a költőt s így önmagát is, világok, irányok, értékek között. Ebben is a „középvonal” képviselője, egységesítő, egyesítő. Ez készteti őt számos külföldi költő (köztük a modern magyarok, elsősorban József Attila) francia nyelvű tolmácsolására és világirodalmi elismertetésére. EGY KÖLTŐ BEFELÉ FORDUL... René Lacőte-nak Egy költő befelé fordul, és amíg újabb vonalat rajzol élete vázlatára: már látja, hogy ez a nap elhibázott találkozó volt: hogy egy ajkat se csókolt, egy arculköpést sem kapott;