Dobszay László: Magyar zenetörténet (Budapest, 1984)
VII. A XX. századi magyar zene
dók, divertimentók, versenyművek, a harcos és győzelmi kicsengésű programszimfóniák, a romantikus nagyoperát mímelő hősies színpadi darabok, vagy éppen az operett felé hajló zenés vígjátékok az 50-es évek jellemző műfajai, hangvételei. A már két évtizede begyakorolt pentatonizmusok, modális harmonizálás, romantikus ihletésű színező akkordok most egy ideológiailag alátámasztott stílus kötelező jegyeivé váltak. A szerzők előtt három út kínálkozott, persze egyenként ilyen-olyan arányban vegyíthető módon. Egyik a nagy tömegműfajok (tömegdal, könnyű kórus, népdalfeldolgozás) kultiválása: hálás, de igazi zeneszerzői feladatokra alig kényszerítő pálya. Különösen azoknak lehetett vonzó e munka, akik már korábban is — csak esetleg más tartalmú - napi gyakorlat szolgálatára szánták zeneszerzői képességüket. Másik lehetőség az előbb felsorolt nagyobb műformák művelése, de a kötelező stílus meglehetősen szűkre vont határai között, igen gyakran egymástól másolva az effektusokat. A harmadik: e helyett vagy e mellett az otthoni alkotó műhelyben fejleszteni saját kifejezésmódját, vállalva azt, hogy a mű talán soha nem fog megszólalni hangversenyen vagy rádióban (pl. Kosa György). E megszorítások ellenére fölfigyelhetett a közönség jó néhány olyan műre, melyet az alkotó tehetsége, munkájában való hite, olykor kockázatot is vállaló igazságkeresése relatíve kiemelt az „udvari stílus” (ahogy Kroó jellemzi) egyhangúságából. így pl. Viski János versenyműveinek kulturált virtuozitása; két monumentális formaépítést célzó, ebben bartóki mintákról is tudó szimfonikus mű (Járdányi Vörösmarty-szimfóniáyá, Szervánszkynak József Attila emlékére írt Concertoja, 1952, ill. 1954); Sugár Rezsőnek hazafias témája, bensőséges vagy lendületes dallamossága s itt-ott felcsillanó Bartók-reminiszcenciák miatt örömmel fogadott oratóriuma, a Hunyadi Jánosról szóló Hősi Ének. Szabó Ferenc — technikailag ugyan nem hibátlan művei közül a vállalkozás nagyságával és őszinteségével kiemelkedő - oratóriuma, a Feltámadott a tenger e hat-nyolc év emlékezetes bemutatóit példázza. A nagy formátumú mű ugyan nagyobb kockázatot jelent: elég teherbíró-e az anyag, érett-e rá előző művein szerzett tapasztalatai által a szerző, tud-e 387