Dolmányos István: Finnország története (Budapest, 1972)

VI. Szakadékon át a magaslat felé. Az utolsó fél évszázad

Kedvező változást jelentett, hogy 1962 áprilisa és 1963 decembere között a har­minckilenc éves, de már komoly politikai tapasztalatokkal rendelkező Ahti Karjalai­­nen, Kekkonen elnök legközelebbi munkatársa került a kormány élére. Erre az időre kiderült, hogy a szociáldemokrata párt az ország és a maga szem­pontjából is káros döntést hozott Tanner korábbi elnökké választásával. 1963-ban az SZDP-n belül kibontakozó egészséges fejlődés jeleként Tannert lemondatták, és helyébe Rafael Paasiót választották meg. A szociáldemokrácia soraiban bekövetkező baloldali eltolódást belülről főleg a párt ifjúsági szervezete kezdeményezte. Ez a fórum hívta fel újólag az SZDP tagjait a kommunistákkal való kormányszintű együttműködésre. A szociáldemokrata ifjúsági szervezet egyik ismert képviselője, Arvo Salo író és költő is részt vállalt ebből az akcióból. Salo a vietnami agresszió és az afrikai fajüldözés ellen írt munkáival és egy, a „lapua-mozgalom” ellen irányuló opera-szövegkönyvével vált népszerűvé. Az ötvenes évek végén és a hatvanas években az irodalmi és művészeti életet ismét erőteljesebben járta át a népi, demokratikus szellem. Ekkor jelent meg Vainö Linna A Sarkcsillag alatt (Täällä Pohjantähden alia, 1920) című trilógiája, amely ugyanahhoz a témához nyúlt, mint Sillanpää a Jámbor szegénységben, s művészi eszközökkel abból alakította ki a XX. századi finn paraszttársadalom történetének nagy epikus összefoglalását. A fiatal és tehetséges Akseli Koskela „torppari” alakja tűnik fel ebben Sillanpää - mesterien és rokonszenvvel megrajzolt — öreg és gyámol­talan Juha Toivolája elé lépve, s életét egészen a második világháború végéig követheti az olvasó. Linna nemcsak egy másik kisbérlő-paraszt típust ábrázol, hanem ennek a típusnak középpontba állításával még haladóbb módon szolgáltat igazságot a tanácsköztársaság egykori katonáinak, a ,,torpparik”-nak. A trilógia bepillantást enged az újabb baloldali nemzedékek, a finn értelmiség legjavának tisztuló történe­lemszemléletébe. (Linna trilógiáját Erdődi József fordította magyar nyelvre.) Linna már korábban is, 1954-ben Finnország háborús részvételét bíráló magatar­tásával tűnt ki Az ismeretlen katona (Tuntematon sotilas) című regényével. A modern, haladó szellemű finn irodalom művelői közül a magyar közönség is megismerkedett már a sokoldalú, de főleg történelmi regényeiről ismertté vált Miksa Waltari nevével és több művével. A finn irodalomkedvelők tábora tulajdonképpen az elmúlt két évtizedben ismer­kedett meg közelebbről a magyar költészettel. 1952-ben Arvo Turtiainen szerkesz­tésében Petőfi, Arany, Ady és József Attila költeményeiből jelent meg antológia (Vapauden tulet - A szabadság lángjai). A hatvanas évek végétől egyre több magyar verset fordítottak finnre. 1970-ben pedig egyszerre két antológia látott napvilágot. A Madách-fordító Toivo Lyy a klasszikus magyar költészetet mutatta be (Unkarin lyyra - Magyar Líra,) s Maija Raittila költőnő mai költészetünket (Kaivojen maa — Kutak földje). Finnország kulturális életében a második világháború után a régi nagy műépítész 399

Next