Dolmányos István: Költők barátságától népek testvériségéig. Magyar-orosz haladó művelődési kapcsolatok a dualizmus korában (Budapest, 1959)
V. "Ellenségekkel egy szándékom..."
galileista baloldal, Juhász Gyula és még igen-igen sokan mások. De a demokratikus orosz irodalomnak is lehetett szerepe abban, hogy ide eljutottak. A győztesek az előző évek küzdelmein elgondolkozva hálával emlékeztek az orosz irodalom segítségére. Juhász Gyula egyik 1919 áprilisi előadásában szintén erre utalt. „A kilencvenes években északról nyílt, új levegő áradt a kulisszák közé. Ez az északi levegő is Keletről áramlott tulajdonképpen.” Az új drámáról szólva Csehov és Gorkij nevét említette, akiknek munkássága „az új világnak képét igyekezett tükrözni, a támadó új hitnek törekszik — a színpadról, a legmesszebb hangzó dobogóról —■ hangot adni.”533 Amikor Gorkij üzenetet küldött a Magyar Tanácsköztársaságnak, Juhászban nem utolsósorban a régóta olvasott író iránti tisztelet és szeretet fokozta nagyra a lelkesedést. A Délmagyarországban így válaszolt: „Most pedig a forradalom Oroszországának nagy költője, lelki vezére küldött biztató és buzdító üzenetet nekünk, az új magyar Szovjet Köztársaságnak. Gorkij lelkes és öntudatos üzenete a magyar szellemi munkásoknak új erőt ad a további küzdelemre a proletariátus végső diadaláért. Petőfi utódai, a Yilágszabadság pirosló zászlai alatt rendíth etetlenülmegyilnk az igazság szebb és jobb világa jelé!” A Tanácsköztársaság bukásával szétfoszlottak művelődési kapcsolataink új, kedvező távlatai. Az ellenforradalom korszakában ismét ellenzékbe szorultak a haladó orosz kultúra barátai. Ám ekkorra már szilárdan meggyökeresedett legj óbb jainkban az orosz és szovjet művelődés jelentőségének tudata. A barátság tüzét Móricz Zsigmond, Derkovits Gyula, József Attila és mások olyan nagy szeretettel óvták, hogy huszonöt esztendő múltán ismét régi fényében törhetett elő, sőt a réginél is tündöklőbb ragyogással világíthatja meg mindkét nép útját. * 533 Osváth Béla. Juhász Gyula, mint az 1919-es szegedi színházi direktórium igazgatója. Irodalomtörténet. 1951. 233—234. old. 216