Dolmányos István: Költők barátságától népek testvériségéig. Magyar-orosz haladó művelődési kapcsolatok a dualizmus korában (Budapest, 1959)

V. "Ellenségekkel egy szándékom..."

galileista baloldal, Juhász Gyula és még igen-igen sokan mások. De a demokratikus orosz irodalomnak is lehetett szerepe abban, hogy ide eljutottak. A győztesek az előző évek küzdelmein elgondolkozva hálával emlékeztek az orosz irodalom segítségére. Ju­hász Gyula egyik 1919 áprilisi előadásában szintén erre utalt. „A kilencvenes években északról nyílt, új levegő áradt a kulisszák közé. Ez az északi levegő is Keletről áram­lott tulajdonképpen.” Az új drámáról szólva Csehov és Gorkij nevét említette, akiknek munkássága „az új világ­nak képét igyekezett tükrözni, a támadó új hitnek törek­szik — a színpadról, a legmesszebb hangzó dobogóról —■ hangot adni.”533 Amikor Gorkij üzenetet küldött a Magyar Tanácsköztársaságnak, Juhászban nem utolsósorban a régóta olvasott író iránti tisztelet és szeretet fokozta nagy­ra a lelkesedést. A Délmagyarországban így válaszolt: „Most pedig a forradalom Oroszországának nagy költője, lelki vezére küldött biztató és buzdító üzenetet nekünk, az új magyar Szovjet Köztársaságnak. Gorkij lelkes és öntudatos üzenete a magyar szellemi munkásoknak új erőt ad a további küzdelemre a proletariátus végső diada­láért. Petőfi utódai, a Yilágszabadság pirosló zászlai alatt rendíth etetlenülmegyilnk az igazság szebb és jobb világa jelé!” A Tanácsköztársaság bukásával szétfoszlottak művelő­dési kapcsolataink új, kedvező távlatai. Az ellenforrada­lom korszakában ismét ellenzékbe szorultak a haladó orosz kultúra barátai. Ám ekkorra már szilárdan meggyökerese­dett legj óbb jainkban az orosz és szovjet művelődés jelentő­ségének tudata. A barátság tüzét Móricz Zsigmond, Der­­kovits Gyula, József Attila és mások olyan nagy szeretettel óvták, hogy huszonöt esztendő múltán ismét régi fényében törhetett elő, sőt a réginél is tündöklőbb ragyogással vilá­gíthatja meg mindkét nép útját. * 533 Osváth Béla. Juhász Gyula, mint az 1919-es szegedi színházi direktórium igazgatója. Irodalomtörténet. 1951. 233—234. old. 216

Next