Dovzsenko, Alekszandr Petrovics: Költő vagyok… (Budapest, 1968)
А. Р. Dovzsenko: KÖLTÖ VAGYOK... „1926 júniusában átvirrasztottam egy éjszakát a műteremben, végiggondoltam sikertelen életemet és reggel úgy mentem el hazulról, hogy többé sohasem tértem vissza. Odeszszába utaztam, ahol az ottani filmgyárban rendező lettem. Harminchárom éves koromban tehát ismét újra kellett kezdenem az életet: se színész, se színpadi rendező nem voltam, moziba is ritkán jártam, a művészeket nem ismertem és ennek a bonyolult művészetnek az elméletével sem voltam tisztában. Tanulni sem igen volt kitől. Maga a gyár ugyan elég nagy volt, de a benne készült filmek színvonala bizony gyengécske. . . Immár tizenhat esztendeje tartom kezemben a rendezői pálcát, mégis minden egyes filmem forgatásának kezdetekor elfog a tehetetlenség érzése. Pedig sohasem féltem a munkától. Mégis mindig gyötrődve,