Eco, Umberto: A nyitott mű. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1976)
Bevezetés A nyitott mű című tanulmánykötet második kiadásához
csak föltételeznek egy sor definíciót a művészetről és az esztétikai értékről), mint inkább kultúrtörténeti, pontosabban poétikatörténeti esszék. A nyugati kultúra történetének egyik momentumát (a jelent) igyekeznek megvilágítani, a nyitott mű poétikáját választva néző-, illetve kiindulási pontul (megközelítésként). Mit értsünk „poétikán”? Az orosz formalistáktól a prágai strukturalisták jelenlegi képviselőiig húzódó vonulat egy irodalmi mű nyelvi struktúrájának tanulmányozását érti „poétikán”. Paul Yaléry a Premiere Lefon du Corns Poétique-ben (Bevezetés a poétikába) minden műfajra kiterjesztve a poétika jelentését, a művészi cselekvés tanulmányozásáról beszélt, a poiein (csinálni, cselekedni) tanulmányozásáról, „qui s’ achéve en quelque oeuvre” (amely valamely műalkotásban valósul meg), „faction qui fait” (az alkotó cselekvés) tanulmányozásáról, ama termelési aktus módozatainak a tanulmányozásáról, amelynek az a célja, hogy a fogyasztás számára hozzon létre valamely tárgyat. Mi a klasszikus jelentéshez közelebb álló értelemben használjuk a „poétikát”: nem mint kényszerítő szabályok rendszerét (abszolút normának tekintett ars poeticát), hanem mint cselekvési programot, amelyet a művész esetről esetre célul tűz maga elé, mint a létrehozandó műalkotás tervezetét, amiként az kimondva vagy kimondatlanul él a művész szándékában. Kimondva vagy kimondatlanul a poétikai kutatás (és a poétikák történetének, ennélfogva a poétikai szemszögből vizsgált kultúratörténetnek a kutatása is) valóban vagy a művészek nyilatkozatain alapszik (példa rá Verlaine Költészetieméi vagy Maupassant előszava a Péter és Jánoshoz), vagy a mű struktúrájának olyan elemzésén, amelynek segítségével a mű megalkotásának módjából le lehet szűrni, hogy milyennek akarta a művész megalkotni. Világos tehát, hogy a mi felfogásunkban 8