Eco, Umberto: A nyitott mű. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1976)
Szükségszerűségek és lehetőségek a zenei struktúrákban
ha Moles nem gondolt is rá - az abszolút mértékben punktuális weberni muzsika bizonyos fogásait, punktuálison azt értve, hogy ez a muzsika a maga teljes és abszolút hangszíngazdagságába zárt hangot értékesíti. Webern punktuális kísérletével szemben azonban az új zene problémája pontosan az, hogy olyan kapcsolatformákat találjon, amelyek nyitottak (lásd Pousseur Forma e pratica musicale című cikkét) - a probléma az, hogy a nyitott művet mindennek ellenére formává, igazi művé avassuk, és ne a lehetőségek végtelenségévé tegyük. Moles széles körűen vitatja meg egy olyan üzenet problematikáját, amely a tiszta zajjal határos, dekódolásra váró üzenetet tartalmaz, de számunkra nem felfogható. A vevőben jelen van a fogadható információk maximális határa. E határon belül a vevő formákat szelektál a rendelkezésére álló információk tengerében, azon túl a közömbös dolgok helyezkednek el. A fehér zajból* kiemelkedő forma problémája („Mennyi az a legkisebb rend - kérdezi Moles amellyel fel kell ruháznunk, hogy arculatot nyerjen?”) vajon nem éppen az elektronikus zenének egyik legfőbb kompozíciós problémája? Moles megkockáztatja azt a feltételezést, hogy a zaj differenciálatlanságába ágyazott forma egyéniesítéséből fakadó mű csak az elemek szelektálásának feltételével érhető el, úgyhogy a fogékonyságban való nyereség a változatosságban való veszteséggel jár együtt; eközben bevezeti a kutatásba a meghatározatlanság alaptételét, amelyet matematikailag a fizikában használatos kifejezéshez hasonlóan fejez ki.17 De itt már messzire vezető spekulációkba, szembesítésekbe bonyolódunk. Ösztönzőbbnek érezzük Moles egy másik megfigyelését, nevezetesen azt, hogy az észlelhetőség határának kitágítása adott * A fehér zaj a hallási tartomány - 16-20000 rezgésszám közötti - valamennyi frekvenciájának együttes megszólaltatása. 199