Eco, Umberto: A nyitott mű. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1976)
A nyitott mű poétikája
tett műveket keres. W. Y. Tindall az irodalmi jelképről írott könyvében elméletileg és kísérletileg kívánja bizonyítani Paul Valéry kijelentését - „il n’y a pás de vrai sens du’n texte” [egy szövegnek nincs igazi értelme] s arra a következtetésre jut, hogy egy műalkotás olyan apparátus, amelyet bárki - beleértve a szerzőjét is - úgy „használhat”, ahogyan jólesik neki. Az effajta kritika tehát úgy igyekszik tekinteni az irodalmi művet, mint a nyitottság folytonos lehetőségét s a jelentések végtelen tárházát; és ebből a szemszögből nézve érthető meg minden amerikai tanulmány a metafora szerkezetéről és a költői beszéd által kínált különböző „többértelműségi típusokról”.7 Felesleges is mondanunk, hogy a „nyitott” mű legjobb példája - amely éppenséggel a modern világ pontos egzisztenciális és ontologikus helyzetképét igyekszik adni - James Joyce életműve. Az Ulysseshm egy olyan fejezet, mint A bolygó sziklák, piciny, különböző látószögből nézhető világegyetem, ahol végképp eltűnt az arisztotelészi mintájú poétika utolsó árnyéka is, s vele együtt a homogén térben egyértelműen lefolyó idő is. Amint Edmund Wilson írta:8 „Ereje (ti. az Ulyssesé), ahelyett hogy egy vonalat követne, minden dimenzióban (beleértve az időt is) kiterjed egy pont körül. Az Ulysses világát komplex és kimeríthetetlen élet mozgatja: úgy teszünk benne látogatást, akár egy városban, ahová többször is vissza-visszatérünk, hogy arcokat fölismerjünk, személyiségeket megértsünk, kapcsolatokat és érdekszövetségeket teremtsünk. Joyce nagy technikai leleményességet tanúsított abban, hogy történetének elemeihez olyan sorrendben vezessen el bennünket, amely képessé tesz minket rá, hogy a magunk választotta utakon haladjunk: igencsak kétlem, hogy emberi emlékezőtehetség képes lehet az első olvasásra kielégíteni az Ulysses támasztotta összes követel-36