Eco, Umberto: A nyitott mű. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1976)
Jegyzetek
- nyitottsága váiik lényegessé, s nem a teljesebb lét, a mindig másféle abszolút egyensúly ígérete számít.” (Vő. Pousseurf id. tanulmány 20. és köv.) 7. Lásd id. tanulmány, 24-25. 1. A Fonna e pratica musicale című tanulmányban viszont - Nicolas Ruwet egyik kifogására válaszolva - Pousseur még inkább a szerveződésre és architektúrára irányuló törekvéseket igyekszik rögzíteni, amelyek jelen vannak az új zene nyelvében. 8. E problémával kapcsolatban - kiterjesztve a kortársi művészet más jelenségeire is -, illetve általában a nyitott mű problematikáját illetően, szabadjon a Vopera in movimento e la coscienza deWepoca (Incontri musicali, 1959. augusztus) című cikkemre hivatkozni, is amelynek témáját másutt elemzőbb és teljesebb formában is kifejtettem. (Lásd Opera aperta. 1962.) 9. A redundancia egyik meghatározása ez lehet: az üzenetnek az a része, amelyet nem a küldő szabad választása, hanem azok a statisztikai szabályok határoznak meg, amelyek a kérdéses szimbólumok használatát irányítják. Amint Shannon és Weaver megjegyzi a kommunikáció matematikai elméletéről szóló klasszikus munkájában, az a tény, hogy az angolban a redundancia 50%, azt jelenti, hogy amikor valaki angolul ír, mindannak a felét, amit leír, a nyelvi struktúrák határozzák meg. 10. Warren Weaver: La matematica dell’informazione című tanulmánya a Controllo automatico (Martello, Milánó, 1956.) kötetben. (Vö. 129. 1.) 11. Arra gondolunk, hogy a bizonytalanság és a kétértelműség nem a tiszta rendezetlenséget, hanem olyan rendezettséget jelent, amely nem a redundancia szokásos rendje. Éppen ezért állapítja meg Wiener, aki ugyan a szervezettség maximumát keresi: „Egy festmény vagy egy irodalmi mű informatív értékét nem rögzíthetjük anélkül, hogy ne ismernénk azt, ami a korabeli vagy a korábbi művekben a közönség számára nem volt könnyen elfogadható. Csak az önálló információ additív... Egy információrészletnek azért, hogy a közösség általános információjához hozzájáruljon, valami olyat keli mondania, ami lényegében különbözik a közösség rendelkezésére álló információállománytól.” (Introduzione alle cibernetica. Einaudi, Torino, 149. 1.) 12. Lásd az „Information Theory and the Arts” szimpóziumot a Journal of Aesthetics 1959. júniusi számában, különösen Attneave, Kraehenbuehl és Coons cikkeit. 13. „Az információ hagyományos elmélete az információt lényegében a valószínűség reciprok értékeként fogja fel. A valószínűbb esemény - teltévé, hogy bekövetkezik - kevesebb 428