Eco, Umberto: A nyitott mű. Válogatott tanulmányok (Budapest, 1976)
Kelemen János: Utószó
között tartják. Olyan tárgyi világ megteremtésén fáradoznak, mely lehetővé teszi az észlelési módok, a pszichológiai reagálási típusok felszabadítását, plasztikussá válását. Távol áll Ecótól, hogy az avantgarde kritikátlan, apologetikus elfogadására buzdítson. E kötet is tanúsítja, hogy jól látja a modern kapitalizmusnak azokat a kulturális folyamatait, melyek révén a burzsoázia kisajátítja az avantgarde-ot, s az akadémizmus új formájává teszi. Gondosan elemzi a mindennapi életnek s a tág értelemben vett kulturális szférának minden olyan területét, ahová az avantgarde manipulative kisajátított formái a burzsoázia ideológiai uralmának egyik elemeként behatolnak. Az így létrejövő új akadémizmustól megkülönbözteti az ún. „javasoló művészetet”, mely nyitott jellegénél fogva a világ s önmaga megváltoztatására szólítja fel az embert. A „javasoló művészet” a föntebb mondottaknak megfelelően egy sor pszichológiai meggondolást is szükségessé tesz. Eco fejtegetéseiben ezért jelentős helyet foglalnak el a modern pszichológiai elméletekből kölcsönzött érvek. Az a pszichológia, amely mellett elkötelezi magát, ugyancsak az ember társadalmi-történeti meghatározottságából indul ki, abból tehát, hogy maguk az érzékszervi működések is feltételezik az adott kultúra szabályozó mechanizmusait, nem lehet csupán a változatlannak tekintett fiziológiai tulajdonságokkal számot adni róluk. Többször jeleztük, hogy A nyitott mű ben foglalt problémák kidolgozása során Eco figyelme a szemiotika felé fordult. Ebben az is szerepet játszott, hogy már a modern művészet feltételeinek kutatása közben felmerült a tömegkommunikáció, pontosabban a tömeg-459