Egri Péter: Álom, látomás, valóság. Az újabb európai regényirodalom álom- és látomásábrázolásának művészi szerepéről (Budapest, 1969)
I. Álom, látomás és valóság viszonya az 1848 utáni művészetben
Altató tói idegen. Az árnyak ingnak, kósza nesz jár, a díván félve bújik el a sötétségben, s „Az óránk is félve üt”. Az este hirtelen száll le, s ilyenkor „olyan a kertünk, mint a temető”. Az ezüst lepelben előlengő hold színe a régi kerten sápadva átbolyongó kisgyermek arcszínét másolja, s ezek az ijedelmes, kicsit kísérteties titkokat rejtegető éji tárgyak úgy félnek, s a vén akácok úgy megijednek a köztük bolygó sápadt alaktól, mint az tőlük: „és fél az éj. És reszket a setét.” Fél az éj, s az / és j síkos, hideg lejtőjén a két é összeborzong. E didergő, vacogó reszketős sorában nyolc e és é hang koccan össze. A csodapalotává elvarázsolt fülkében „Éji rémek lengenek tova”, a kisgyermek szívdobogva s félve sandít rájuk. Különbözik Kosztolányi parányi álom-trilógiájának és József Attila Altatóiknak tónusa is. Az Altató hangja csak ringatóan bensőséges, Kosztolányi versének hangja bágyadt, szomorú is. A szegény kisgyermek az éjt homályosnak, a képet álmos-porosnak, az ajtót nemcsak fáradtnak látja — amilyen ő maga is lehet —, hanem fáradt, barnának, is, s így az ajtó komor is kicsit; „a szegény tükör is hallgatag lóg”, bizonyára azért, mert az is fél, mint a szegény kisgyermek, kinek szegénysége azonban mégis más, mint a kis Balázsé, aki körül, ha alszanak a tárgyak, ott alszik a széken a kabát is, s rajta „szunnyadozik a szakadás”, „máma már nem hasad tovább”. E bágyadt szomorúság teszi, hogy az Este, este költői dialektikája is kevésbé eleven, mint az Altatóé: az Este, estében „a kósza neszre” figyelünk s „a csengetyük” alszanak, az Altatóban a „zümmögés ” alszik s „a robogás” szendereg. József Attila verse tisztább, dúdolóbb, egyenletesebb fokozatosságú. A hétszer visszatérő refrén énekessé, zárttá teszi a versszakokat, s az egymással összezengő refrénsorok zárttá teszik az egész költeményt is, egyenletes ritmusú lélegzést adnak neki, s gyöngéd ringatásukkal mind lejjebb engedik az álomba dajkált gyereket az alvás mélyvizeibe. Az egész világ szűkülő körben, fokozatosan merül álomba, előbb az ég, a ház, a rét hunyja le 29