Egri Péter: Álom, látomás, valóság. Az újabb európai regényirodalom álom- és látomásábrázolásának művészi szerepéről (Budapest, 1969)
I. Álom, látomás és valóság viszonya az 1848 utáni művészetben
És mi szívdobogva nézzük, félve sandítunk feléjük az éjben rubinpiros fülekkel. Felmerül mármost a kérdés: ha azt látjuk, hogy Kosztolányi és József Attila — két egészen különböző világnézetű s a valóságból mennyiségileg is, minőségileg is mást-mást markoló költő — verse között számottevő rokonság van, hogy a különbségtevő mozzanatok mindkét vers számára sajátos értéket is képviselnek, jogos-e Kosztolányival kapcsolatban a költői én megsápadásáról beszélni, melyet a világnézeti relativizmus okoz? Azt hisszük, igen. Minél nagyobb egységeket vetünk ugyanis össze a két költő költészetéből, a különbségek annál inkább felszaporodnak, s végül új minőségbe csapnak át. Az Este, este és az Altató között még nagyobb az egybehangzás, mint az ellentét. A három — egységet alkotó — nocturno és az Altató összehasonlításából a hasonlóságok mellett már erősebben kiütköznek a művészi különbségek. Ha pedig Kosztolányi és József Attila költészetének egészét állítjuk egymás mellé, a két költészet sarkalatos különbsége azonnal szembeötlik. Egyrészt világossá válik, hogy József Attilának a valóságos élet mozgalmasságából való átmeneti kikapcsolódása nem l’art pour l’art-os elvonulás volt, hanem a haladás erőinek pillanatnyi gyengesége (vö. „a szegényé csupán a csönd I én már ködből, csöndből vagyok”: Ködből, csöndből). Másrészt József Attila mindvégig elkeseredetten küzdött a magány ellen, miközben e magány minden idegeit felőrlő kínját átélte. Ennek a gyökerében különböző világnézetnek, társadalmi, etikai, emberi magatartásnak nemcsak egy sor olyan költői értékű, közvetlenül társadalmi, politikai vers köszönhető, amilyen Kosztolányi költészetéből hiányzik. A világnézeti különbség gyümölcse nem is csak az emberi magatartás és a költői világkép olyan homlokegyenest ellentétes értelmű megfogalmazása, mint amilyen az Esti Kornél énekének dekadens költői hitvallása és A város peremén vagy az Ars poetica szocialista humanista 3 Alom, látomás, valóság 33