Egri Péter: Álom, látomás, valóság. Az újabb európai regényirodalom álom- és látomásábrázolásának művészi szerepéről (Budapest, 1969)
I. Álom, látomás és valóság viszonya az 1848 utáni művészetben
narmoniájának credója között megfigyelhető. Egy-egy vers önmagában keveset bizonyít, az Esti Kornél éneke Kosztolányi művészetének amúgy is csak egyik oldalát képviseli. A művészileg döntő mozzanat az, hogy József Attila állásfoglalása, világnézete, tehetségével párosulva, az egész kor költői átélésének olyan gazdagságát hozta létre, amelyhez foghatót Kosztolányi költészetében hiába keresnénk. A mi problémánk szempontjából ez úgy nyilvánul meg, hogy az elfáradás, szétfoszlás, az álom- és látomásszerű révedezés költői szólama Kosztolányi költészete egészében uralkodó motívum (impresszionista ábrázolásmód), viszont József Attila szocialista költészetének ellenpontokban mozgó modern realista polifóniájában csak egy szólam a sok közül (impresszionisztikus stíluselem egy szocialista világképű modern realista ábrázolásmódon belül). Más szóval: az álmos, fáradt, megpihenő és pihenésre vágyó hang József Attila költészetének csak egyik hangja, Kosztolányi költészetének viszont alaphangja, vagy legalábbis az egyik fontos szólama.10 József Attila Kosztolányi összegyűjtött költeményeiről írott kritikájában szép elemzésekkel mutatja meg, mennyire általános tulajdonsága Kosztolányi költészetének az álomszerűség, s ezt éppen az ő homo aestheticusi magatartásából vezeti le.u Ezt a magatartást József Attila a homo socialis moráljának magasáról bírálja az értelemnek saját költészetét is bevilágító fényével. Mert éppen a homo socialis magatartása révén tudta József Attila az álmok, látomások, ködök keletkezését és felszállását egyaránt ábrázolni, s ezáltal valóságos helyüket kijelölni, mozgásukat a külvilággal kapcsolatban ábrázolni. A költő ... ... megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát. — írja A város pereméiben', 34