Egri Péter: Álom, látomás, valóság. Az újabb európai regényirodalom álom- és látomásábrázolásának művészi szerepéről (Budapest, 1969)
Jegyzetek
Mák, 1916: Új poéta panasza a régi holdhoz. Kenyér és bor, 1920: Mint, Árnyak fehér processziója. A bús férfi panaszai, 1924: Az álmaimnak színes ablakába, Most az álom vizébe gázolok, Milyen közeli most a nyári ég, Lám, ma újólag az álom. Hátrahagyott versek, 1906—1935: Emília, 1906, Álom a szókékről, 1906, Ki tudja?..., 1906, A hegy leányai, 1907, Prolog, 1908, Holdsugár-szonáta, 1908, Az alvó, 1910, Délutáni álom, 1931, Zsuzsika, 1933. Zsengék, töredékek, rímjátékok: Álmodtam, álmodtam, 1900, A jelenés, 1905, Álmok alkonya tja, 1905. 11 „A szegény kisgyermek panaszaidban — írta József Attila — nincs semmi megfogható tárgyi sérelem — olyan enyhe borzongás melege fülleszti át sorait, amilyet a gyermek, aki az anyagi természethez közel áll, érez a legkevésbé, s amelyet mégis gyermekinek érez költő is, olvasó is. Mi oly tökéletesek és oly titokzatosak vagyunk, hogy puszta létünkkel elvárjuk, legyen ő is tökéletes és titokzatos. Mi csodálatos módon meghalunk, s ezért — csodálatos módon megkívánjuk, hogy meghaljon 6 is. Vagy nem a halál a mi rejtélyünk, hanem a szerelem? Vagy mind a két szó ugyanannak a titoknak a tokja? Akárhogy is áll a dolog, az élet, az embereknek, az olvasóknak, a felnőtteknek világa, olyan — világos és olyan rejtélyes, mint az álom. Mert Kosztolányi képei álomszerííek, jóllehet világosak, és szabatosak.” Az „Őszi reggeli” című Kosztolányi vers elemzése után — a vers az 1935-ös „Számadás” című kötetben jelent meg — József Attila általánosítja és a költő erkölcsi-társad?'mi magatartásával magyarázza Kosztolányi költészetének álomszerűségét: „Itt a Kosztolányi-versek álomszerűségének kulcsa: ha ír, ötven esztendős korában is oly sóvárogva nézi az immár elérhetővé vált tárgyakat és az egész világot, mint gyermek a tiltott gyümölcsöt. És a tárgyaknak, melyeket ma 377