Egri Péter: Álom, látomás, valóság. Az újabb európai regényirodalom álom- és látomásábrázolásának művészi szerepéről (Budapest, 1969)
Jegyzetek
már önként, vagy, ha úgy tetszik: belső kényszerből tesz a maga számára elérhetetlenné, képeit latin világosságú, kristályos rendszerbe foglalja, ahogy az álomban is annyira helyénvalónak látszik minden, éber szemmel nézve különös, rendkívüli elem. »Jobb volna élni. Ámde...« Kosztolányi világában (melyet ez is közelít az álom színvonalához) alig van cselekvés. Itt minden történik. Kosztolányi homo aesthetlcusnak, vagyis az érzéki alapú szépségek emberének tartja magát, és ezt a homo aestheticust szembeállítja a homo oeconomicízsszal, vagyis a gazdálkodó, és a homo moralisszsA, tehát az erkölcsi, szociális jóra törő emberrel. A szemlélőt a cselekvő ellen veti. A költő feladata szemlélődni az élet és a halál kérdésein, vallotta egyszer — pedig hát a költő feladata, melyet Kosztolányi oly hallatlan biztonsággal teljesít is a maga módján — a versírás. Ez azonban mégiscsak cselekvés — hozzá egyszerre erkölcsi és gazdasági cselekvés”. — József Attila: Kosztolányi Dezső. József Attila összes Művei. Budapest, 1958. HL, 167—170. 12 József Attila: Kosztolányi Dezső. A Toll 1935. jún. 15. — József Attila összes Művei III., 170. — Vö. Heller Ágnes: Az erkölcsi normák felbomlása. Budapest, 1957. 102—9. 18 Vö. Márki János: Ady Endre. Kézirat. 11 A valóságnak és a szépség álomvilágának viszonya még azokban a versekben is más és más, amelyek egy tendenciát képviselnek, amelyekben az álom szétfoszlik, a költő az álomvilággal szembeni valóságra eszmél. Az álmok világából való felébredés olykor a lidércálmok kísérteties valóságába visz (Ha a hold süt, Zöld napsütés hintáit, Indiában, hol éjjel a vadak). Máskor a reális körvonalaival együtt ábrázolt vas világ rendjébe jutunk (Eszmélet, Gyönyörűt láttam), melynek kegyetlensége az e rendtől való eltávolodásra, révedező tűnődésre, álmodozásra sarkall. Ismét máskor a valóság megváltoztatása melletti közvetlen hitvallást jelenti, eszmény és valóság, álom, látomás, szépség és az adott világ összhangjának jövőbeli megteremtését, kiharcolását (A város peremén, Hazám). Az Ars poetica — mint a vers szélesebb értelemben vett tárgya: József Attila költészetének egésze is — eszménynek, álomnak, szépségnek és valóságnak közvetlen egységét valósítja meg, a szépséget a valóságban találja meg. 18 Ezt könnyen beláthatjuk, ha József Attila három költői korszaka 378