Eisler, Hans: A zene értelméről és értelmetlenségéről. (Válogatott írások) (Budapest, 1977)
1962, Hanns Eisler halálának éve óta valóságos Eisler- új rafölfedezési hullám indult el világszerte — csaknem párhuzamosan barátja és munkatársa, a drámaíró és költő Bertolt Brecht újrafölfedezésével. A zeneszerző Eisler különlegessége, hogy képes volt közvetítést teremteni két olyan távoli pólus közt, mint a schönbergi iskola elvontnak látszó, kamaraszerűen árnyalt bensősége és a munkásmozgalom harci dalainak világa, így már a 20-as évektől egyszerre vált a modern zene nevezetes alakjává (mint Schönberg tanítványa, Webern barátja, majd Thomas Mann-, Joris Ivens-, Charlie Chaplin-típusú alkotók