Eliot, Thomas Stearns: Káosz a rendben. Irodalmi esszék (Budapest, 1981)
T. S. Eliot (1888—1965), századunk egyik legnagyobb költője egyúttal a modern angol esszé egyik legkitűnőbb mestere is. Nevéhez korszakos jelentőségű tanulmányok fűződnek. A fiatal, avantgarde költő ad hangot a megújított hagyománytudatnak, a költői individuum személytelenség-követelményének a Hagyomány és egyéniség-ben. Felhívja a figyelmet a XVII. századi „metafizikus költők” jelentőségére, még bomlatlan, egységes érzékelésmódjukra, és ennek modern hiányára. Több esszében foglalkozik az Erzsébet-kori drámaírással, fölfedezi s tudatosítja a Shakespeare árnyékában eltörpülő „kisebbek”, Marlowe, Webster, Tourneur, Middleton,Chapman, Ben jonson stb. értékét. Olykor-olykor még egyenest Shakespeare rovására is. A költői pályája derekán járó Eliot nagy fontosságú esszében vet számot Baudelaire jelentőségével s a modern 1 költészetre gyakorolt hatásával. Fölfedi ellentmondásos kötődését a XIX. századi angol költészethez, Wordsworth-höz és Coleridge-hez, Shelley-hez és Keatshez. Az idősödő költő visszatekint a bejárt útra, szól egy életen át tartó vonzalmáról Dante iránt, lerója adósságát Goethének, akit korábban kissé kedve - szegetten tisztelt, és Vergilius kapcsán kifejti, Mit jelent ag, hogy klasszikusé Ekkoriban tartja fogalomtisztázó, nagy előadásait a költészet hangnemeiről, a drámai költészetről, és az egész életében gyakorolt kritikaírás jelentőségéről, határairól és értelméről.