Elkonyin, D. B.: A gyermeki játék pszichológiája (Budapest, 1983)
„Abban a szobában, ahol játszottunk, volt egy fogas, amelyen ruha függött. A ruha mögé bújtak legszívesebben. Persze azonnal észrevettem, hogy hova bújtak el, de keresésüket színlelve hosszasan bolyongtam a szobában, hangosan szólongatva őket. »Hol vannak az én kislányaim?« A kislányok búvóhelyéhez közelítve egyszer csak hallom, hogy a fogas mögött egy kis »dráma« fortyog. Kisebbik lányom már hozzám készült futni, de a nagyobbik befogta a száját és fojtott hangon rárivallt: »maradj csendben!« Erőnek erejével helyén marasztalta. A kisebb végül nem bírta tovább a feszültséget, előugrott a rejtekhelyről és odarohant hozzám azt kiáltva, hogy »itt vagyok ám.« Erre az idősebb is előjött elégedetlenkedve, és kijelentette, hogy többet nem játszik a másikkal, mert az nem tud játszani. Hasonló megfigyelések alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ha a nagyobbik lányom szemében a játéknak az volt az értelme, hogy a magára vett szerepet betöltse és a szereppel kapcsolatos szabályoknak pontosan eleget te-