Éluard, Paul: A körülmények és a költészet (Budapest, 1972)

Paul Eluard A KÖRÜLMÉNYEK ÉS A KÖLTÉSZET Arról szólok, ami engem élni segít, ami jó. Nem tar­tozom azok közé, akik mindenáron eltévelyednének, megfeledkeznének önmagukról, akik nem szeretnek semmit, akik leegyszerűsítik szükségeiket, hajlamai­kat, vágyaikat, életüknek pedig, vagyis az életnek haláluk undort keltő végállomását teszik meg céljául. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy a világot egyedül az értelem magában rejlő hatalmán keresztül fogadjam be: azt szeretném csupán, hogy minden érzékelhető, valóságos, hasznos legyen a számomra, mivel csak ez esetben látom a magam létezését. Az ember csak tu­lajdon valóságában létezhet. Ennek tudatában is kell lennie. Mert ha nem, akkor mások számára csak mint halál, mint kődarab, vagy mint szemétdomb létezik. Éluard GONDOLAT

Next