Erdei Ferenc: Emberül élni. Egy életút mérföldkövei. Válogatás (Budapest, 1974)
Erdei Sándor: Erdei Ferenc életrajza
pitalizmusban és a szocializmusban betöltött szerepe között, de a felismerés valósággal fölszabadító hatást tett rá. Addig sem volt ugyan a „szövetkezeti szocializmus" híve, de mivel a szövetkezeteknek igen nagy fontosságot tulajdonított a kisparaszti polgárosodásban, nem érzékelte elég határozottan a szövetkezés hatásának korlátáit. Most a végleges tisztázódás teljes belső biztonságot adott neki a cselekvéshez. Leninnek abból a megállapításából, hogy „romantikus, sőt sekélyes ábrándozás" a kapitalizmusban a szövetkezetektől várni a kizsákmányoló osztály megdöntését, nem a szövetkezetek értelmetlenségére, hanem éppen ellenkezőleg: értelmes fölhasználásuk fontosságára következtetett (.. . csak tudni kell, hogy ezzel nem lehet az „osztályharcot osztálybékévé" változtatni). Külföldi útjáról hazatérve új lendülettel vetette magát a munkába mindkét fronton: a szövetkezetben és a politika küzdőterén. Makón azokban az években a helyi politikai élet igen lényeges mozzanatokban túlnőtt a provinciális jelentőség keretein, s igy Erdei számára kivételesen sokat nyújtó előiskola lett az országos politikai küzdelmekhez. Az ellenzéki pártok helyi összefogásából valódi népfront alakult ki Makón a harmincas évek derekán, olyan időszakban, amikor a népfrontpolitika elveinek alkalmazása a hazai kommunista mozgalomban még nem volt általános. A feltételek között, melyek ezt a frontalakulást lehetővé tették, különösen kettő emelkedett ki: a 48-as Függetlenségi Kossuth Párt makói aktivitása és a helyi szociáldemokrata pártszervezetben a szektaszellemtől megszabadult kommunisták (Igaz Lajos, Szabó János és a többiek) befolyásának érvényesülése. A Kossuth Pártot azért illeti ebben a vonatkozásban elsőség, mert - bár nem volt szigorúan szervezett csapat és nem fejtett ki rendszeres agitációt - egyesítette magában a makói parasztság radikális tömegeit és a haladó értelmiségieket. Ez utóbbiak között - Espersit János, Könyves-Kolonics József, Fried Armin, Diósszilágyi Sámuel - József Attila atyai barátait ismerhetjük fel. (Galamb Ödön és Tettamanti Béla nem volt tagja a Kossuth Pártnak, de az említettek közé tartozott.) Ezt a pártot, melynek egyik fő érdeme a radikális paraszti követelések megfogalmazá-595