Erdélyi János: Úti levelek, naplók (Budapest, 1985)

Erdélyi János itt közlésre kerülő úti írásai a hazában és a nagyvilágban tett utazásainak dokumentumai, egy XIX. századi kelet-európai értelmiségi szel­lemi kalandozásainak, „citoyenné”, európai horizontú polgárrá érésének bizonyítékai. Abban, hogy az író kora legképzet­tebb és legvilágosabban látó férfiai kö­zé emelkedhetett, nagy szerepe volt ezeknek az utazásoknak. írói és emberi látókörét nemcsak az „élet iskolája”, nehéz, keserves élete, hanem hazája tá­jaival és embereivel és az akkori „nagy­világgal”, azaz Európával való megis­merkedése is tágította. Ahogy ifjúságá­nak mestere, Herder írta 1769-es úti­­naplójában, őt is az u tazás élményei és tapasztalatai tették „szobatudósból... a tanult íróskodás tintatartójából... a papírok és könyvek tárolóhelyéből” te­vékeny emberré, reformátorrá. Számá­ra azonban nem kevésbé fontos az uta­zás kínálta sok és változatos öröm sem.

Next