Euklidész: Elemek (Budapest, 1983)
Nem sok munka akad a világon, mely a könyvnyomtatás feltalálása óta oly sokszor látott volna napvilágot, mint Euklidész Elemei. Magyarul is harmadszor, harmadik fordításában - ezúttal Mayer Gyulától - kerül az olvasók kezébe. E könyv az egyetlen fennmaradt sikeres ókori kísérlet, mely azt tűzte ki célul, hogy az addig felgyülemlett matematikai ismereteket az ellentmondásmentesség, mint egyedüli igazságkritérium alapján feltevésekből kiindulva, logikai eszközökkel tételekként levezesse. A mű évszázadokon át volt az iskolai és nem csak iskolai geometria gerince; a mai olvasó előtt is ismerősnek tűnik majd jónéhány fogalom és tétel, elég csak a Pitagorasztételre, a primszámok sokaságának végtelenségére vagy a platóni testek szerkesztésére utalni. Szabó Árpád előszavának segítségével az olvasó - ha figyelmes - számos törést, következetlenséget is felfedezhet a műben, melyek részben a korabeli matematikát jellemző egyenetlenségekből fakadnak, részben pedig abból, hogy a mű több matematikus eredményeit foglalja magába, meglehet, több szerzőtől is. GONDOLAT