Fajcsek Magda - Szende Aladár: Miről vallanak a magyar szavak? (Budapest, 1966)

II.

„A VALÓ ANYAG TEREMTETT MINKET” József Attila a munkásosztályról írta A város peremén című versének következő sorait: Nem isten, nem is az ész, hanem a szén, a vas és olaj, a való anyag teremtett minket e szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve ... A szocialista költő vallomása osztálya helyzetéről nem is lehetne stílusosabb ennél; egyben a materialista gondolkodó szép hitvallása is. Költői együttlátásban idézi az anyag szó­nak két alapvető jelentését. A szén, a vas, az olaj: fizikai javak, amelyek hozzásegítenek sok egyéni és társadalmi szükséglet kielégítéséhez. Belejátszik azonban a költői képbe az anyag filozófiai értelmezése is: tőlünk függetlenül létező valóság, amely öntörvényei szerint öröktől fogva szüntelenül mozog, s kimeríthetetlen gazdagságú természeti és társadalmi formákat hoz létre. Érdekes, hogy — erre a természeti és filozófiai szempont­ból olyannyira fontos — fogalomra nyelvünknek hosszú ideig nem volt szava. Igaz, hogy aki filozofált, az latin mű­nyelven tette, s itt megtalálta a materia szót. Csak a fel­világosodás művelődési törekvései mozdítottak nagyot a kü­lönféle tudományok magyarító mozgalmán. A magyar filo­zófusok a XVIII. század végén egyre-másra panaszolják, hogy — egyéb tudományokhoz hasonlóan — a filozófia is „idegen nyelveken kapkod”. Apáczai Csere János XVII. századbeli kezdeményezése folytatás nélkül maradt, s így gondot okozott, hogy „a sokfelé vont értelmű szókat bizo­nyos s meghatározott értelemhez kössék”. Nem volt könnyű 27

Next