Farádi László: Diagnózis az életemről (Budapest, 1983)

A szerző, aki a hatvanas-hetvenes években az egészségügyi miniszter első helyettese volt, ön­életírásában azt jeleníti meg, hogyan igyekezett orvosként és emberként társadalma szolgálatá­ra lenni. Színes, mozgalmas képekben idézi fel bécsi egyetemi éveit, harmincas évekbeli mun­káját Ángyán János legendássá vált, pécsi kli­nikáján. Higgadt, mégis megindító fejezetben örökíti meg koncentrációs táborokban eltöltött hónapjait - világviszonylatban is ritka az orvo­si beszámoló az ottani állapotokról. A felszaba­dulás után előbb a Néphadsereg egészségügyi hálózatában tölt be magas posztot, majd az egészségügy országos irányításában vesz részt. Olyan közérdekű kérdésekről fejti ki vélemé­nyét, mint például az orvosok etikája, az euta­názia, a nők egyenjogúsága stb. Rokonszenves, népe iránt elkötelezett ember arcéle bontako­zik ki a memoárból. GONDOLAT

Next