Forbáth Róbert: Vegyészet a háztartásban (Budapest, 1961)
Előszó
ELŐSZÓ A mostanában igen divatos utópisztikus regények némelyikében megemlítik a jövő század konyháját, háztartását is. Az olvasó hitetlenkedő mosollyal, de vágyakozva olvas a sokoldalú, csodálatos elektronikus konyhagépről, amely pl. a mikrofonba bemondott sokfogású ebédet teljesen automatikusan — és kitűnően — elkészíti, tálalja, és étkezés után el is mosogat. Valahogy hasonlóan történik majd a takarítás is; kár, hogy mindezt még fel kell találni és mindenki számára közkinccsé tenni. Addig is visszatérünk a jelenkorba és kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a technika hatalmas fejlettsége ellenére a házimunka még mindig nagy és hosszantartó megterhelést jelent — elsősorban a nők részére. Akár a „második műszakot” elvégző, vagy a nagycsaládos, „csak” otthonában dolgozó nőt nézzük, fizikai erőkifejtése alig marad el bármilyen más munkáé mögött. A háztartási munka hozzáértést és gyakorlatot igényel, bátran nevezhetjük „szakmunkának”. És ami a megbecsülést illeti? Nos, azt legtöbbször még saját családjában sem kapja meg a háziasszony, a társadalmi elismerés pedig — egészen a legutóbbi időkig — messze a tényleges érdem alatt maradt. A legutóbbi években a háztartásba is „betört” a technika. A nagyvárosainkban már megszokott vívmányok: 5