Forgács László: Ünnep után. Petőfi Apostola és a Márciusi Ifjak világnézete (Budapest, 1960)
VI. A gondolati költemény
A poroszlókra ily átkokat szór: „Átok reátok s maradékitokra, Ti emberbőrbe öltözött Sátánokkal bélelt fenevadak, Kiknek keblében szív helyett Undok varangyos béka van! Borítsa el pofátokat A fekély oly vastagon, Mint a gazság van telketek felett, fis aztán faljanak föl a Szemétdomb férgei!” Ugyanezek a lírai problémák a politikailag tudatos, de már reálisan tájékozott marxista proletárforradalmár József Attilánál már nem csupán a dolgokat nevükön nevező, hanem a tárgyias szemléletű és szintetikus gondolatiságú szocialista realista lírikus költőiségével rnintáztatnak meg. „Minden nedves, minden nehéz. A nyomor országairól térképet rajzol a penész.” (Külvárosi éj) ..Paplané csendes folyóvíz — legyen a bolhája béka! Azt szedje a szoknyából is édes lánya-ivadéka! Álmát kotró kotorja fel! Zöld legyen a virradatja! Elsodorja — sodorja el a verejték áradatja!.. (öt szegény szól) 224