Forgács László: Ünnep után. Petőfi Apostola és a Márciusi Ifjak világnézete (Budapest, 1960)
Az Apostol megítéléséhez
Ezért legfeljebb visszautasíthatja a konzervatív kritika bírálatát, de végérvényesen meg nem cáfolhatja. Miért nem tudott a jelenség mélyére hatolni az alanyias ítész? Mert félszeg szemlélete és módszere miatt feladta a helyes történelmi távlatot. Annak a történetfelfogásnak hálójában vergődött, amely Petőfiben csak a győztest kívánta látni és láttatni. A kritika a mű költői világnézetének elemzését jobbára Szilveszter alakjának és gondolatvilágának vizsgálatára szűkítette le. Igaz, Szilveszter része a költő egyéniségének; a költői szubjektivitásnak integráns eleme a forradalmár-apostol eszménye. De a feladat az, hogy tárgyilagosan elhelyezzük a Szilveszter-kifejezte gondolatiságot — és így Az apostol költőjének világképét — az életműben. Az a kérdés: milyen útszakaszt jelöl Petőfi világnézeti érlalődésében Az apostol? Nem akadémikus természetű kérdés ez. Ha sikerül rátapintanunk Az apostol különleges gondolati tartalmára, éles fénysugár eshet a reformkor eszmevilágából kiemelkedő forradalmár egész addigi útjára is. Forradalmi távlatból kell elemezni a magyar társadalmi élet ideológiai vetületét. S ha így vizsgáljuk Az apostolt, akkor olyan kérdésekkel találkozunk e műben, amelyek Vajdától József Attiláig, Csokonaitól és Jókaitól napjaink irodalmáig középponti, nagy kérdései a magyar ideológiának. Persze, nem azért kulcsmű Az apostol irodalmunk történetében, mintha minden nagy kérdésre végérvényesen igaz feleletet lelt volna. A mű jelentékenysége mindenekelőtt körváltó természetében rejlik. Az nevezetes benne, ahogyan felteszi és megválaszolja a forradalom kérdéseit, ahogyan a költő maga is „küzd és vív” az eléje tornyosuló problémákkal. Nem Az apostol az első és egyetlen műve Petőfinek, amelyben az elszigetelt forradalmár helyzete tükröződik. A Felhők költőjének kedélyhangulatára is egyfajta 22