Frank László: Sanghajba menekültem (Budapest, 1960)
III. rész. A háborús Kínában
— Megszakított minden kapcsolatot Magyarországgal? — Hosszú ideig, vagy tíz évig nem jártam Magyarországon. Aztán egy budapesti ügyvéd barátom közölte velem, hogy nincs már mitől tartanom, s meglátogattam pesti rokonaimat, barátaimat. Pestről nősültem, a feleségem magyar. E pillanatban nincs itthon, különben bemutatnám neki... de nézze... s itt elvezetett a könyvtárszobájába. Mind a négy fal a padlótól a mennyezetig tele volt polcokra rakott könyvekkel — itt megtalálhat majdnem minden valamirevaló magyar könyvet. Csakugyan a régi klasszikusok, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Czuczor, Tompa, Jókai művei mellett ott sorakoztak fel Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond regényei, Ady, Babits, Tóth Árpád versei, a Nyugat számos évfolyama, ezenkívül magyar szerzők társadalomtudományi, orvosi, fizikai, matematikai munkái. — Egyik költőnket nem látom itt — jegyeztem meg. — S ki volna az? — József Attila. — A feleségem beszélt róla. Csakugyan olyan kiváló? — A legnagyobbak közül való. — Meghozatom, úgyis most esedékes a könyvtáram kiegészítése. De térjünk vissza önre. Mit szeretne csinálni... itt... Sanghajban. — Folytatni szeretném újságírói munkámat. — Milyen nyelven? Magyar újságot megjelentetni itt lehetetlen, mindössze néhány százan vagyunk itt, magyar származásúak. Elmondottam, hogy több mint másfél évtizede vagyok már német újságíró. -— Az is kilátástalan. Sanghajban él ugyan három-négyezer német, azoknak van is lapjuk, az Ostasiatischei Lloyd, de az — náci lap. Mást mondok önnek, Frank doktor. Nyergeljen át az angol újságírásra. — Annyira nem tudok még angolul. — Megtanul. — De ennek más akadálya is van. Az itt megjelenő angol és amerikai lapok ... hogy is mondjam ... nem felelnek meg az ízlésemnek. — Ügy érti, hogy imperialista lapok. Nyugodtan beszélhet előttem, régi galileista előtt... de nézze... nem kell magának ezekbe a lapokba világszemléleti cikkeket írnia. írjon riportokat. Próbáljon például beszámolni a németországi rémségekről. Aztán itt van az új emigráció. Minden héten 150—200 európai emigráns érkezik német, olasz, francia hajókon. Ezeknek a helyzetéről írjon. un