Freud, Sigmund: Bevezetés a pszichoanalízisbe (Budapest, 1986)

1932-ben jelent meg először Hermann Imre ma is klasszikusnak tekinthető fordításában azoknak az előadásoknak a szövege, amelye­ket 1916-1917 között Freud orvosoknak és laikus hallgatóknak tartott a pszichoanalízis alapvető kérdéseiről, a pszichoanalitikus keze­lésről, „a szavak alkalmazásáról a pszichote­rápiában”, ahogyan ő maga jellemezte mód­szerét. Freud előszavában „sajátosának nevezi e könyvét, és úgy véli, keletkezésének körülmé­nyei teszik azzá. Tudományos kérdésekről tar­tott előadásokat, amelyeknek szenvedélyes hangja, közérthető, nagyon szép, világos stílu- I sa, az egyes témakörök sokszínű, szellemes elemzése, ma is a szerző egyik legfontosabb és egyben legolvasottabb művévé teszi a „Beve­zetést”. Újabb magyar nyelvű kiadása, az utóbbi években megjelentetett tanulmányok után, áttekintést ad a freudi életmű 1917-ig már kialakult minden lényeges területéről. Három alapkérdést elemez a huszonnyolc feje­zet. Az elvétések, az álom és a neurózisok tana körül csoportosítva, a pszichoanalitikus teóri­án és gyakorlaton kívül megismerjük azokat a társadalmi körülményeket és azt a tudomá­nyos légkört is, amelyekben a freudizmus ala­kult és világszerte ismertté vált része. Ez a mű mindenképpen alkalmas arra, hogy a napjainkig élő viták harci zajában világosan tájékoztassa az olvasót arról, hogy Freud ma­ga hogyan is fogalmazta meg, hogyan is értette a tudományos életben ma is használt és a kul­túra számos területébe beépült pszichoanaliti­kus fogalmakat. A „Bevezetés” kiadásával egyidejűleg Her­mann Imre remek fordítói tevékenységére is ráirányítjuk a figyelmet. Néhány korrekciótól eltekintve - amit a pszichológiai szaknyelv változásai tesznek indokolttá -, ma is jórészt az ő magyar szakkifejezéseit használja a pszi­choanalitikus szakirodalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom