Freud, Sigmund: Bevezetés a pszichoanalízisbe (Budapest, 1986)
1932-ben jelent meg először Hermann Imre ma is klasszikusnak tekinthető fordításában azoknak az előadásoknak a szövege, amelyeket 1916-1917 között Freud orvosoknak és laikus hallgatóknak tartott a pszichoanalízis alapvető kérdéseiről, a pszichoanalitikus kezelésről, „a szavak alkalmazásáról a pszichoterápiában”, ahogyan ő maga jellemezte módszerét. Freud előszavában „sajátosának nevezi e könyvét, és úgy véli, keletkezésének körülményei teszik azzá. Tudományos kérdésekről tartott előadásokat, amelyeknek szenvedélyes hangja, közérthető, nagyon szép, világos stílu- I sa, az egyes témakörök sokszínű, szellemes elemzése, ma is a szerző egyik legfontosabb és egyben legolvasottabb művévé teszi a „Bevezetést”. Újabb magyar nyelvű kiadása, az utóbbi években megjelentetett tanulmányok után, áttekintést ad a freudi életmű 1917-ig már kialakult minden lényeges területéről. Három alapkérdést elemez a huszonnyolc fejezet. Az elvétések, az álom és a neurózisok tana körül csoportosítva, a pszichoanalitikus teórián és gyakorlaton kívül megismerjük azokat a társadalmi körülményeket és azt a tudományos légkört is, amelyekben a freudizmus alakult és világszerte ismertté vált része. Ez a mű mindenképpen alkalmas arra, hogy a napjainkig élő viták harci zajában világosan tájékoztassa az olvasót arról, hogy Freud maga hogyan is fogalmazta meg, hogyan is értette a tudományos életben ma is használt és a kultúra számos területébe beépült pszichoanalitikus fogalmakat. A „Bevezetés” kiadásával egyidejűleg Hermann Imre remek fordítói tevékenységére is ráirányítjuk a figyelmet. Néhány korrekciótól eltekintve - amit a pszichológiai szaknyelv változásai tesznek indokolttá -, ma is jórészt az ő magyar szakkifejezéseit használja a pszichoanalitikus szakirodalom.