Freud, Sigmund: Freud: Esszék (Budapest, 1982)
Herrmann István: Freud, az esszéista
civilizáció című tanulmánygyűjteménye telítve van Freud hivatkozásokkal, olyan mozzanatokkal, melyekben Freud gondolatmenetét véli továbbgondolni, s egyúttal olyan kritikai megjegyzésekkel, melyek Freud életművét csaknem minden fő mozzanatában szociológiai alapon cáfolják. S Freudnak mint esszéistának mint úttörőnek és a pszichoanalízisnek mint ateista ideológiának feltétlenül megvannak azok a vonásai, melyek a modern európai értelmiségre szükségképpen hatottak. Ez a hatás nagyon sokszor olyan jellegű volt, hogy mintegy felmentette az értelmiséget a társadalmi cselekvés alól és önmaga felé fordította az egyes értelmiségi tekintetét, így jöttek létre Freud nyomán azok a társasági és egyéni analízisek, sőt önanalízisek, melyek kétségkívül sok embernél azt jelentették : a társadalmi nyugtalanság alapvető oka saját pszichológiai szituációnk sérülése. A társadalmi elégedetlenség oka alapvetően a gyermekkori ellentmondásokra vezethető vissza, a fiatalkori elfojtásokból származik s nem a társadalmat, hanem saját pszichénket kell elsősorban elemeznünk. Ez volt Freud gyakorlati negatív hatása. De mégiscsak vitathatatlan, hogy Thomas Mann vagy József Attila vagy Albert Fuchs, sőt, a magyar freudisták nagy része is azért úgy tekintett a pszichoanalízis megalapítójára, mint a polgári eszmék egyfajta képviselőjére. A becsületes polgári eszméket Freud valóban egész életében nem tagadta meg. Számára a tudományban, az ok okozati viszony fellelése a módszer egyik szigorú alapelve volt. Úgy gondolta, hogy lesz idő vagy legalábbis lehet korszak, midőn minden pszichológiai problémát szigorúan orvosi módszerekkel fognak majd megoldani. Nem tagadta meg tehát nagy mestereit, a francia Charcot-t vagy a bécsi egyetemen őt tanító Meynertet. S bármennyire vitathatóak is egyes etimológiai levezetései, bármennyire rá is jön e könyv olvasója, hogy a könyvben szereplő egyik Freud esszé fő vonalában egy fordítási hibára épül, mégis ez a ragaszkodás a tudományos módszertanhoz, a huszadik században tiszteletet gerjesztett. Freud racionalista kiindulópontja, melyhez később nem tudott mindig következetesen hű maradni, párosult néhány más olyan tulajdonsággal is, melyek Freudot igazi esszéistává tették. Igaz, nagy szervezőképességgel is rendelkezett, hiszen 6 szervezte meg a pszichoanalitikusok nemzetközi társaságát, de a szervezőkészség egy-14