Freud, Sigmund: Freud: Esszék (Budapest, 1982)
Herrmann István: Freud, az esszéista
általán nem mondott ellent annak, hogy kiváló társalgó - idegen szóval azt mondhatnánk: causeur - volt. Bécsi környezetében szinte közismertté váltak azok a megfogalmazásai is, melyek nem közvetlenül tudományterületére vonatkoztak. Olyan életelveket fejtett ki, mint például azt, hogy három dologra nem szabad sajnálni a pénzt: az egészségre, az utazásra és a tanulásra. Igen jó ismerője volt nem csupán az irodalomnak általában, ami a bécsi értelmiségnél természetesnek mondható, hanem figyelemmel tudta kísérni kora irodalmát is. S végül az 6 társalgási modorában is feltűnt, hogy milyen kiváló ismerője annak a folklórszerűen terjedő keleteurópai jiddis anekdotakincsnek, melynek anyagát például A vicc és viszonya a tudattalanhoz című esszéjében is felhasználja. S itt érkeztünk el a jelen esszésorozat áttekintéséhez. Az előszó nem adhat igazi ismertetést az esszékről, hiszen nem helyettesítheti a könyv elolvasását. Kötelessége azonban tájékoztatást adni arról, hogy kötetünk miért éppen ezeket az esszéket emelte ki a rendkívül gazdag életműből. Meg kell mondani, hogy nagyon sok szempontból befolyásolta e kötet összeállítását az, hogy jó néhány Freudkönyv megjelent már magyar nyelven. Közülük az Alomfejtés például 1935-ben, a Bevezetés a pszichoanalízisbe 1932-ben, Az én és az ösztön-én 1937-ben, a Három értekezés a szexualitás elméletéről 1915-ben, az Egy illúzió jövője 1945-ben, A mindennapi élet pszichopatológiája először 1923, legutóbb 1958-ban, a Mózes 1946-ban, az Önéletrajz 1936-ban, A pszichoanalízis öt előadása 1915-ben, a Totem és Tabu 1918-ban, A halálösztön és az életösztönök 1923-ban, Az ősvalami és az én 1937-ben jelent meg. Ez a fölsorolás azt mutatja, hogy Freud nagyjelentőségű művei, összefoglalásai már megjelentek magyar nyelven. Ugyanakkor arról is tanúskodik, hogy a kiadások viszonylag régiek és hogy az utolsó évtizedekben csak elvétve találunk egy-egy tanulmánykötetben fejezeteket a Freud-művekből. E jelenség oka kétségtelenül az volt, hogy miközben részben szociáldemokrata, részben pedig más gondolkodók igyekeztek valamilyen módon összegyúrni Freudot és Marxot — nálunk ezt a tendenciát és e tendencia jogosságát kétségbe vonták. Pedig a már előbb felsorolt elgondolások következtében József Attila is Marx és Freud egyeztetésére törekedett. És hogy a mai napig is léteznek ilyen egyeztetési kísérletek, arra jellemző, 15