Gárdos Miklós (szerk.): Évfordulók 1986 (Budapest, 1985)
Március
Az arcok természete A fenti címet maga a művész adta huszonhat éves korában Bécsben tartott előadásának. Korán felfigyelt arra a - modern ipari civilizáció elgépiesedő világára jellemző - jelenségre, hogy egyre inkább elvész az emberi meghittség, embertársaink és önmagunk őszinte, bensőnktől vezérelt megítélése. Kokoschkától távol állt a pénzért készült, hideg, reprezentatív portrék festőinek szokásos magatartása. Nem a külcsín, vagy társadalmi rang szerint válogatta meg modelljeit. A 19. századi reprezentatív, megszépítő, akadémikusán precíz portréfestő hagyománnyal szemben Kokoschka saját, egyéni meglátásait, a lelki rezdülésekre érzékeny megfigyeléseit rögzítette arcképein, amelyeknek életművében több mint ezerre rúg a száma. A modern kor fia volt, de ez nem jelentette számára a művészet hagyományainak elvetését, megtagadását. Sőt szenvedélyesen járta a múzeumokat, kereste a 16-17. századi olasz és németalföldi arcképfestészetből a maga számára levonható festői tanulságokat. Nem véletlenül nevezhetnénk Kokoschkát századunk Rembrandtjának. Az emberre esküdtek mindketten. Kokoschka az izmusok ideákba emelkedő esztétikai rendkeresése helyett önmaga, barátai és megbízói arcán a mélyebb belső tartalmat, a külszín mögötti emberi emóciókat fürkészte. Vonalai - ha ceruzával, krétával, vagy ecsettel húzta is azokat - az idegszálak rezdülését követték. A „beszélő részek” - az arc és a kezek - szaggatott belső vonalakkal jellegzetesen kiemelve és az ezekre rákontrázó felületkihagyások közvetítik a modell és a művész viszonyát, teszik láthatóvá a szavakkal jórészt kimondhatatlan kapcsolatot, az egyéniséget kifejezésre juttató belső feszültséget. Száz éve, 1886. március i-én született Oskar Kokoschka osztrák festő, grafikus és író. Oskar Kokoschka 72