Gárdos Miklós (szerk.): Évfordulók 1986 (Budapest, 1985)
Október
egy magyar nyelvű fogalmazványát, valamelyik amerikai napivagy hetilapnak szánta, de az írást - „megütközés okán” - senki soha le nem közölte. Idézzünk ebből a „botrányos” dolgozatból, amelynek puszta címe is „botránykő”, görög szóval szkandalon. A cím ugyanis :„Széljegyzetek egy világfordulóhoz”. És egyetlen mondat a le nem közölt cikkből: „Nyugát-Európában az értelmiség zavaros módon azt képzeli, hogy a munkáspártok hőfokának langyulása a szocializmus aktualitásának gyengülését jelzi, és nem érti, hogy az atommérgektől való irtózat, a színes népek lázadása és a világgazdasági anarchia a valódi fokmérője az új szocialista világfordulásnak, amely [Nyugaton] nem a bel-, hanem a külpolitikában zajlik . . Nos hát, „meredek” gondolatmenet, ráadásul Polányi a megoldást a tervgazdaságban, a munkásdemokráciában látja, a végső választ pedig a „népi lét” megteremtésétől várja. Élete utolsó napján, 1964. április 24-én Polányi Károly estig dolgozott - majd meghalt. De mielőtt meghalt volna, hónapokon át mindent megmozgatott, hogy olyan folyóiratot alapítson, amely a békés egymás mellett élésért száll síkra. A Co-existence azután meg is jelent, sajnos már csak a tudós temetésének napján. Volt még üzenete szülőhazájának is. 1963-ban, budapesti utazása idején vallott így: „. . . az emberiséget mind jobban fenyegető válság éveiben tértem vissza újra a szocializmushoz, amely most már nemcsak a munkásosztálynak, hanem az egész emberiségnek ügye, létkérdése. Nem kis része volt ebben a magyar hazának. Ma minden idegszálammal hazámra gondolok, mert mint ifjú, mindent, de mindent a magyar sorsnak köszönhettem.” Duczynska Ilona és Polányi Károly fiatal kanadai és amerikai költőket beszélt rá, hogy fordítsanak le magyar verseket, és ha ma az angolszász világban tudnak valamit régi és mai költészetünkről, ez főként a zseniális házaspár érdeme. Polányi Károly torontói végső búcsújánál magyar nyelven olvasták fel József Attila verssorait: Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, Segítnék kiabálni néked. (Sz.-H. E.) Irodalom: Duczynska Ilona: Jegyzetek az életútról. Magyar Filozófiai Szemle, 1971. 5-6. szám. 765-767. old.