Gárdos Miklós (szerk.): Évfordulók 1986 (Budapest, 1985)

Október

egy magyar nyelvű fogalmazványát, valamelyik amerikai napi­vagy hetilapnak szánta, de az írást - „megütközés okán” - senki soha le nem közölte. Idézzünk ebből a „botrányos” dolgozatból, amelynek puszta címe is „botránykő”, görög szóval szkandalon. A cím ugyanis :„Széljegyzetek egy világfordulóhoz”. És egyetlen mondat a le nem közölt cikkből: „Nyugát-Európában az értel­miség zavaros módon azt képzeli, hogy a munkáspártok hőfoká­nak langyulása a szocializmus aktualitásának gyengülését jelzi, és nem érti, hogy az atommérgektől való irtózat, a színes népek lázadása és a világgazdasági anarchia a valódi fokmérője az új szocialista világfordulásnak, amely [Nyugaton] nem a bel-, ha­nem a külpolitikában zajlik . . Nos hát, „meredek” gondolatmenet, ráadásul Polányi a meg­oldást a tervgazdaságban, a munkásdemokráciában látja, a vég­ső választ pedig a „népi lét” megteremtésétől várja. Élete utolsó napján, 1964. április 24-én Polányi Károly estig dolgozott - majd meghalt. De mielőtt meghalt volna, hónapokon át mindent megmozgatott, hogy olyan folyóiratot alapítson, amely a békés egymás mellett élésért száll síkra. A Co-existence azután meg is jelent, sajnos már csak a tudós temetésének napján. Volt még üzenete szülőhazájának is. 1963-ban, budapesti uta­zása idején vallott így: „. . . az emberiséget mind jobban fenyege­tő válság éveiben tértem vissza újra a szocializmushoz, amely most már nemcsak a munkásosztálynak, hanem az egész emberi­ségnek ügye, létkérdése. Nem kis része volt ebben a magyar hazának. Ma minden idegszálammal hazámra gondolok, mert mint ifjú, mindent, de mindent a magyar sorsnak köszönhettem.” Duczynska Ilona és Polányi Károly fiatal kanadai és amerikai költőket beszélt rá, hogy fordítsanak le magyar verseket, és ha ma az angolszász világban tudnak valamit régi és mai költé­szetünkről, ez főként a zseniális házaspár érdeme. Polányi Károly torontói végső búcsújánál magyar nyelven ol­vasták fel József Attila verssorait: Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, Segítnék kiabálni néked. (Sz.-H. E.) Irodalom: Duczynska Ilona: Jegyzetek az életútról. Magyar Filozófiai Szemle, 1971. 5-6. szám. 765-767. old.

Next