Gárdos Miklós (szerk.): Évfordulók 1986 (Budapest, 1985)
Március
hatnának a reakció térhódításával. A Társadalmi Szemlében ellene megjelent támadás után, amely egyébként életének legsúlyosabb törését és válságát okozta, ilyen társakra a kommunista mozgalomban már nem lelhetett. Magányossága, betegsége súlyosbodott, s hiába jutott el lírája addig nem sejtett magaslatokra a „Medvetánc” című kötetben, újszerű, mára példamutatónak számító költői törekvései jóformán visszhangtalanok maradtak. Nem figyelt rá a korszak vezető folyóirata, a Nyugat sem, amelynek főszerkesztőjét, Babits Mihályt vérig sértette, s kiengesztelésére hiába tett kísérleteket. Azok a fiatal írók viszont, akik a Szép Szó körül tömörültek, felismerték a költő kivételes nagyságát, s betegsége nehezebb szakaszaiban is igyekeztek segíteni, mérsékelve súlyos anyagi és lelki gondjait. Ez a baráti társaság, amelynek a költőn kívül tagja volt Ignotus Pál, az Esti Kurír és a Magyar Hírlap szenvedélyes csatázója, aki megalkuvás nélkül harcolt a szellemi életbe behatoló jobboldali törekvések ellen; Fejtő Ferenc, ezekben az években ugyancsak radikális baloldali író és gondolkodó; Németh Andor, akinek József Attila egyik legérzékenyebb életrajzát köszönhetjük; Hatvány Bertalan, a neves orientalista, aki a lap fennmaradásáért és József Attila rendszeres támogatásáért komoly anyagi áldozatokat is vállalt; Remenyik Zsigmond, a rendszer egyik legkeményebb író-ellenfele, és Vágó Márta, akinek megkülönböztetett helye van a költő életrajzában (emlékeit „József Attila” címmel meg is jelentette). Ha a Szép Sódnak nem volna egyéb szerepe irodalmunk történetében, mint hogy otthont adott József Attilának s hozzásegítette költői kiteljesedéséhez (1936-ban 28, 1937-ben 21 verse jelent meg itt, míg a kor többi folyóirataiban alig-alig néhány írása), az is igen fontos folyóirattá emelné. Az ekkori „folyóiratdömpingben” azonban - a sok, mára már elfelejtett lapalapítási kísérlet mellett érdemes megemlítenünk, hogy 1934-ben indult például az Apotto, a Híd és a Válasz; 1935-ben a Gondolat, a Kelet Népe, a Magyarságtudomány és a Vigília - a Szép Szó megkülönböztetett figyelmet érdemel következetes radikalizmusa és éles, pontos megfogalmazásai miatt is. Első számait Ignotus Pál és József Attila jegyezte, később „Szerkesztő Bizottság” állt a lap élén. Ennek tagjai Fejtő Ferenc, Gáspár Zoltán, Hatvány Bertalan, Ignotus Pál és Remenyik Zsigmond voltak, utóbb Hatvány Bertalan neve elmaradt. József Attila a versrovatot vezette, s egy ideig a lap technikai szerkesztője is volt (ilyen minőségében kaphatott rendszeres havi fizetést, a szerkesztőknek ugyanis egyéb díjazás nem juthatott). A mára szinte áttekinthetetlen emlékezé-66