Gárdos Miklós (szerk.): Évfordulók 1986 (Budapest, 1985)

Március

A Szép Szó Í937. júniusi számú sek meglehetősen ellentmondóak abban a vonatkozásban, miben állt József Attila szerkesztői szerepe a lapnál. Annyi bizonyos, hogy rendkívüli gonddal olvasta, javította a kéziratokat, taná­csokat adott fiatalabb költőtársainak, s amikor egészségi állapota megengedte, hirdetésszerzésre is vállalkozott (a rendszeres hir­detések anyagi vonatkozásban segítették a Szép Szó fennmara­dását). A lap irányvonalát tekintve a szerkesztők - amint ez szinte természetes - nem mindenben értettek egyet, így a szer­kesztőségben gyakran forrtak szenvedélyes viták (életének tanúi szerint József Attila nagy vitázó volt, s ugyanezt elmondhatjuk Ignotus Pálról is). A költő ötletére indult a „Miért szép?” című rovat, amely műértelmezések segítségével igyekezett fényt derí­teni a vers műhelytitkaira. Amíg aktívan részt tudott vállalni a szerkesztés munkájából, magas színvonalú volt a Szép Szó irodalmi rovata. 1936 végén azonban betegsége súlyosbodott, s 1937-ben mind kevesebbet járt be a szerkesztőségbe, amelynek tagjai féltő gonddal igyekeztek enyhíteni szenvedéseit. Bár egy négy esztendeig megjelent folyóiratot majdnem lehe­tetlen „korszakolni”, mégis más volt a Szép Szó karaktere, amíg József Attila részt vett irányításának munkájában, s némiképp megváltozott a költő összeomlásának idején, majd halála után (bár emlékét példamutató módon őrizték barátai s nekik is kö­szönhető, hogy József Attila neve mind többször merült fel az 67

Next