Gárdos Miklós (szerk.): Évfordulók 1986 (Budapest, 1985)
Március
egyetemes magyar irodalomban). Versrovata különösen az első két esztendőben magas színvonalú volt. Természetesen József Attila volt az uralkodó csillaga, mellette Lesznai Anna, Képes Géza, Weöres Sándor és Zsigmond Ede a jelentősebb költemények szerzői. József Attila a kor cseh és román lírájából közölt fordításokat, Radnóti pedig szász költőket tolmácsolt. A prózai írások szerzői: Hevesi András, Komor András (a Nyugat második nemzedékének halk, tehetséges elbeszélője, 1944-ben a zsidóüldözések idején öngyilkos lett), Remenyik Zsigmond, Veres Péter és Tersánszky Józsi Jenő (halhatatlan hősének, Kakuk Marcinak egyik kalandját közölte). A Szép Szó lehetőségei szerint igyekezett a többi művészeti ágra is kitekinteni. Bartók Béla ,,A gépzene” címmel közölt máig érvényes tanulságokat sugalló tanulmányt. Zenei írásokkal, bírálatokkal jelentkezett Jemnitz Sándor, a Népszava kritikusa, az avantgarde zenei törekvések legjobb ismerője. A világirodalom iránt táplált érdeklődést jelezte a hajdani „szegedi fiatal”, Baróti Dezső Puskinról írt tanulmánya. Érdekes, egyszersmind jellemző az a mód, ahogy a Szép Szó írói a magyar irodalom múltjához viszonyultak. „A sínlődő álóé” címmel Fejtő Ferenc írt tanulmányt Berzsenyiről, s ugyanő „Arany középszer” címmel az újraéledő Horatius-kultuszt elemezte. A Szép Szó első számának megjelenése előtt egy évvel jelent meg a „Horatius noster” című gyűjtemény, amely rendkívül nagy figyelmet keltett az irodalmi életben, részben mint egy, a korral szemben kialakítható költői és gondolkodó magatartás jelképe, részben mint a neves ókortudós, Kerényi Károly Szigetgondolatának egyik első híradása. Fejtő Ferenc alighanem joggal érezhette úgy, hogy a horatiusi eszme nagy hatású ugyan, de az életnek nem minden helyzetére alkalmazható. (Ennek az „alkalmazásnak” volt érdekes és fontos megnyilvánulása az 1957- ben indult Argonauták című folyóirat; ennek felkérésére kezdte írni József Attila „Ütem és fogalom” című tanulmányát, amely végül is a Szép Sióban jelent meg, a már említett „Miért szép?” rovatban.) A Szép Szó múlthoz való viszonyát egyként jellemezte az elődkeresés és a kritikus válogatás. Még fokozottabban érvényesült a kritikai hang az akkori jelen eseményeinek elemzéseiben. A lap igyekeztt képet adni a legjellemzőbb szellemi törekvésekről és az adott intézményrendszer korlátáiról. Egyik számában Bóka László közölt tanulmányt „A mai magyar nyelv” címmel, a sajtó állapotáról Nagy Lajos írt, s ugyanebben a számban összefoglalások olvashatók a vallásokról és a szociálpolitikai helyzetről is. 68